3 hónapja már, h megismertem. Eleinte csak mint haver, vki akivel hülyültem, perwerzkedtem. Majd egy nap megváltozott minden.
Egyik délután azzal jött, h ő szeret engem. Akkor még nem szerettem, de nem akartam, h szomorú legyen és h miattam szenvedjen és hülyeséget csináljon. Az első hibám ez wolt. Túlságosanis azt néztem, h neki mi a jó. Teltek a napok és elkezdtem beleszeretni. Úgy éreztem végre boldog vagyok.
Majd jöttek a gondok.
Nem jött el a talikra és hülye kifogásokkal jött.
Elnéztem neki előszőr, másodszor majd jött a szakítás. Fájt, nagyon fájt és láttam, h ő is szenved.
Gondoltam magamban legyen még egy esély. Ez volt a második hiba.
Hiába, h kínzott azzal, h átvert egyre jobban szerettem. Újból jó volt minden, de már nem volt a régi, ottvolt a szakítás veszélye.
Teltek a hetek. Majd megint többször átvert.
Megint szakítottam, de megint szenvedtem. Azt akartam, h legyünk barátok, de amikor kórházba került rájöttem még mindig szeretem, bármit is tett velem.
Újabb esély.
Azóta járunk. 3 hónapja. De megint közeledik a szakítás veszélye. Viszont most már véglegesen.
Azt mondja szeret, de vhogy nem bizonyítja be.
Egyetlen esélyt kapott, h mindent helyre hozzon. Nincs több.
3 hónapja kínoz. 3 hónapnyi remény, hiábavaló szerelem és küzdelem. Azt mondja nem tudna bántani, de mégha fizikailag nemis, lelkileg megteszi.
Barátnőimmel beszéltünk erről. Azt mondták átlátszók a kifogásai. Énis egyet értettem, de elgondolkodtam. Mi van ha igazat mond? Ha nem vert át..
Barátnőm mondta: az a baj, h nem lehet tudni mikor hazudik mikor mond igazat
Remélem vége lesz a drámának, így vagy úgy.
Új év, új élet, új álmok, új remény. Netán új szerelem?=/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése