Most minden gondolatomat egybe sűrítem és gyorsan kiadom. Olvastam nemrég egy könyvet, aminek az a címe, hogy A csíkos pizsamás fiú. Ez a könyv a Holocaust alatt játszódik, egy kisfiúról szól, aki 9 éves és az apja az Aushwitz-i haláltábor vezetője. A kisfiú jóban lesz egy zsidó kisfiúval és ennek a barátságnak lesz tragikus vége. Elég megrázó, de ajánlom bárkinek, mert nem sok ilyen szemszögből nézett könyv van a Holocaustról.
Van egy mondás: "Ha valakit igazán szeretsz, tudnod kell elengedni" Igazán, teljes szívemből szeretem, ezért is fújtam visszavonulót, és ezét is lépek ki az életéből. Remélem boldog lesz, és remélem nem most követem el életem legnagyobb hibáját. Azóta mindenki úgynéz ki mint ő és tök szerencsétlen vagyok, de túlteszem magam rajta, hisz érzem h még azt is megbánta h ismer engem. Tom, most izélne, h fogjam már be és ne marcangoljam önmagam. Befejezem a javulásom, ezt is érte, még ha ő nem is tudja és észre se fogja venni, én leszek a legboldogabb és önmagával legjobban megelégedett lány.
Szeretlek=/ Örülök, h ismertelek és sajnálom h így végződőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése