Remek a részidő, futod a köröket, ha így megy, rekordok dőlnek
Talán tévedek, de végül a saját nagyravágyásod öl meg
Büszke vagy rá, hogy nem vagy annyira rosszul eleresztve
Pedig egy szalmaszálat sem raktál keresztbe

TALÁN NINCSEN MINDEN RENDBEN
TALÁN NEM DŐLNÉK MÉG HÁTRA
VAN, AMIT ÚGYSEM TUDSZ KIJÁTSZANI
MERT MINDENNEK VAN ÁRA
TALÁN TE SEM SZOPNÁL ANNYIT
HOGYHA HAGYNÁL TERET MÁSNAK
TUDOD, NEM CSAK TE ÉLSZ A FÖLDÖN
EZT VEDD JÓTANÁCSNAK

Rúgj hátba, érezzem, hogy itt vagy
Mielőtt a hited sarkonfordul és végleg itthagy
Mosolygok, ha úgy akarod, a falnak szegezve
Egy szánalmasnak örömet szerezve

Bárkivel, csak veled ne

TALÁN NINCSEN MINDEN RENDBEN
TALÁN NEM DŐLNÉK MÉG HÁTRA
VAN, AMIT ÚGYSEM TUDSZ KIJÁTSZANI
MERT MINDENNEK VAN ÁRA
TALÁN TE SEM SZOPNÁL ANNYIT
HOGYHA HAGYNÁL TERET MÁSNAK
TUDOD, NEM CSAK TE ÉLSZ A FÖLDÖN
EZT VEDD JÓTANÁCSNAK

NINCSEN MINDEN RENDBEN
TALÁN NEM DŐLNÉK MÉG HÁTRA
VAN, AMIT ÚGYSEM TUDSZ KIJÁTSZANI
MERT MINDENNEK VAN ÁRA
TALÁN TE SEM SZOPNÁL ANNYIT
HOGYHA HAGYNÁL TERET MÁSNAK
TUDOD, NEM CSAK TE ÉLSZ A FÖLDÖN!

Ez egy nagyon jó szám és az ilyen számok, mindig elgondolkoztatnak. Mai napom a döntések, remények, érzelem száguldások és változások napja volt. Eldöntöttem, hogy ha már mindenki erősnek tart, akkor ideje, hogy tényleg úgy is viselkedjek...és egy kis önbecsülést is kéne szereznem..de a legelső és a legfontosabb, hogy túllépjek a múlton. Értelmetlen régi sérelmeken rágódni.. Talán egyszer kiszabadulok az érzelmek bűvköréből, talán egyszer Ő is az enyém lesz, talán egyszer, talán elérem azt az állapotot amire vágyom. De addig is küzdeni, küzdeni kell!
Ki akartam próbálni új fajta verseket, kevésbé szókimondóakat és jobban titokzatosat. Írtam is egyet, ami nekem személy szerint tetszik, de én értem a lényegét, szavak mögött megbújó jelentést, ezért bemásolom és érdekel bárkinek a véleménye, akár jó akár rossz.

Fújja az ősz elhullajtott levelét kezembe,
kavargó színek, fény hatol a szívembe.
Küzd az árny dacosan, fojtón
sötétben tartson, tüzesen, forrón.
Virág éled a mélység markából,
szikra pattog az ősznek házából.
Fény árad a Nap sugarából,
hajtja a hideget lelkem viharából.
Ki fejti meg ezt a káoszt, Nem tudom,
de övé lesz a szívem, lelkem, csillagom.

Mostanában annyira, de annyira elkapott egy érzés, egy érzés, amikor tudod, hogy neked egy valami kell, de azt is érzed, hogy soha nem kapod meg. Ilyenkor annyira fáj, hogy üvöltenél, kiadnád magadból, de mégis csak belül, csendben tombolsz, vérzel, rázkódsz, szabadulni próbálsz, de hiába, mert fogva tart, nem enged, markába zár. Lehet ezt most kicsit értelmetlenül írtam le, de ezt érzem mostanában, ez kavarog bennem. Emlékképek amik feltörnek, a vágynak a képei, amik bárcsak lennének, egy hang, hogy MINEK SZERETED? MIÉRT NEM SZÁLSZ KI? de te is tudod, hogy úgyse menne..nélküle senki vagy..

Instabil

Manapság már semmi se biztos, de most jelenleg az érzelmeim száguldanak fel-alá. Sose voltam annyira kiegyensúlyozott amennyire szerettem volna, sőt semennyire se. Mostanában valahogy mindent annyira rosszul veszek, talán a félelem, hogy megint mindent tönkreteszek. Nem akarom elveszíteni, elég jó akarok lenni hozzá, de néha úgy érzem, hogy nekem ez úgyse jön össze. Pillanatok alatt felvidít és szeretem, nagyon, elmondhatatlanul, de néha annyira senkinek érzem magamat. Egy szánalmas liba, aki mindig hiába küzd mások szeretetéért. Megint kijött rajtam a depresszió...de nem akarom, nem kell ez nekem. Küzdenem kell ellene, nem hagyhatom hogy megint eluralkodjon rajtam. Nem, nem és nem!!
Annyira szükségem lenne egy kicsi, csak egy icipici elismerésre. Csak egy kicsit arra, hogy valaki azt mondja nekem, hogy nem vagyok egy szánalmas, semmit se érő ribanc. Tényleg nem kéne sok, de azt se fogom megkapni, mert úgy látom nekem ez nem jár ki. Már semmi se sikerül, még a tanulás se, pedig abban mindig jó voltam, de valahogy még az se jön össze.. kezdek szétesni, de most nem fogom hagyni. KÜZDÖK! Nem esem vissza abba a régi állapotba..nem lehet, mert a végén örökre ott maradok....