Manapság már semmi se biztos, de most jelenleg az érzelmeim száguldanak fel-alá. Sose voltam annyira kiegyensúlyozott amennyire szerettem volna, sőt semennyire se. Mostanában valahogy mindent annyira rosszul veszek, talán a félelem, hogy megint mindent tönkreteszek. Nem akarom elveszíteni, elég jó akarok lenni hozzá, de néha úgy érzem, hogy nekem ez úgyse jön össze. Pillanatok alatt felvidít és szeretem, nagyon, elmondhatatlanul, de néha annyira senkinek érzem magamat. Egy szánalmas liba, aki mindig hiába küzd mások szeretetéért. Megint kijött rajtam a depresszió...de nem akarom, nem kell ez nekem. Küzdenem kell ellene, nem hagyhatom hogy megint eluralkodjon rajtam. Nem, nem és nem!!
Annyira szükségem lenne egy kicsi, csak egy icipici elismerésre. Csak egy kicsit arra, hogy valaki azt mondja nekem, hogy nem vagyok egy szánalmas, semmit se érő ribanc. Tényleg nem kéne sok, de azt se fogom megkapni, mert úgy látom nekem ez nem jár ki. Már semmi se sikerül, még a tanulás se, pedig abban mindig jó voltam, de valahogy még az se jön össze.. kezdek szétesni, de most nem fogom hagyni. KÜZDÖK! Nem esem vissza abba a régi állapotba..nem lehet, mert a végén örökre ott maradok....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése