Children of Distance- Én mennék előre

Új kedvenc szám.

Dalszövege:

Na..Ja..Horus...Én mennék előre...de nem tudok...Ja...na na..
Hibáimmal telt az égbolt, megtöri a fényeket. Egy mondat lángol a felhők között, Horus meg kell értened.
Sok minden adhat okot ahoz, hogy gyűlöljem az életem. Oh Istenem mért kinzol? De remélem, hogy élvezed...
Én csak mennék előre, szeretnék boldog lenni. Egy társammal, ki kezem fogja, de nem tudok feledni.
Elvesztettem barátokat, szerelmet, dédelgetett álmokat. Amim volt megbecsültem, de nem kaptam csak átkokat.
Szüntelenül bántanak, ki tudja meddig tart még, de nem szeretnék menni már, inkább itt maradnék.
Bármit tettem, bármit mondtam, nem tettem jót, elrontottam. A baj elől nem futottam, mindig a hátamat tartottam.
Szóltam soha ne feledd, én mindig ott voltam melletted, és a kezed fogtam bármi gond volt, de te mégis elfeledted.
Rossz emlékek szorítják szívem, gyomrom összerándul. Könnyek ülnek szememben, hisz mindenki elárult.
Én mennék előre, de hosszú az út, a szívem gyászban van, túl mély a kút.
Szüntelenül zuhanok, megkapaszkodni meg nehéz. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merész?
Én mennék előre, de hosszú az út, a szívem gyászban van, túl mély a kút.
Szüntelenül zuhanok, megkapaszkodni meg nehéz. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merész?
Halálos bűnt követtem el, mikor szeretni próbáltam. Mikor tennem kellett valamit, nem a farkamat lóbáltam.
Csak szeretek szeretni, és szeretem, hogyha szeretnek. De egyszer majd el temetnek és minden jót elfelednek.
Ha tényleg ennyit érek nektek, döffhettek is szíven. Nem mondom, hogy ne tegyétek, inkább kérem szépen.
Ha rászolgáltam a büntetésre, nincsen már mit tenni. Széttárom karom, az égre nézek, és próbálok nevetni.
Nem kellenek imák, keresztek. Szükségtelen minden. Szép pár ember a mélybe ledob, mi sem történt hátréblép.
Ennyi az élet, van kinek bőségesen jut mindenből. De a túlvilágon találkzunk, hiddjétek el majd el dől.
Húzzatok fel, tapossatok el, mint egy férget. Mit számítok én ugyan? Mit jelent az élet? Ne sírjatok, mikor kőbevájva
látjátok majd nevemet. A föld alól nem zavarok, ha lesz ki eltemet.
Én mennék előre, de hosszú az út, a szívem gyászban van, túl mély a kút.
Szüntelenül zuhanok, megkapaszkodni meg nehéz. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merész?
Én mennék előre, de hosszú az út, a szívem gyászban van, túl mély a kút.
Szüntelenül zuhanok, megkapaszkodni meg nehéz. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merész?
A halálon merengek, közben egy penge élen táncolok. De várjatok még ne fussatok, előtte mindenkit elátkozok.
Ki ártott nekem valaha, hogy nem fogta meg kezemet. Addig nem tűnök el míg ezért nektek kamatostól meg nem fizetek.
Úgy táncolsz majd hidd csak el, mint a majmok a cirkuszban. Mérhetetlen haragom testet ölt a szabadban.
Várom azt a napot, mikor ti jöttök oda hozzám. Látom előre mi lesz, tudom nagy szükségetek lesz rám.
Mikor a bánat marcangolja majd szilánkra tört szívetek. Rájöttök, én voltam az, kihez mindig is jöhettetek.
Ha már mindenki meg alázott, és a szemed fénye könnyben áll, gyere oda hozzám, nekem sem kellesz már.
Szar érzés ez tudom, de amit kaptam visszaadom. Boldog nap lesz az, mikor szívtelenül azt mondhatom. Engedd el a kezemet.
És soha ne nézz többet a szemembe. Csak egy voltál a sok közül, de most mész bele a levesbe.
Én mennék előre, de hosszú az út, a szívem gyászban van, túl mély a kút.
Szüntelenül zuhanok, megkapaszkodni meg nehéz. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merész?
Én mennék előre, de hosszú az út, a szívem gyászban van, túl mély a kút.
Szüntelenül zuhanok, megkapaszkodni meg nehéz. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merész?
Én mennék előre, de hosszú az út, a szívem gyászban van, túl mély a kút.
Szüntelenül zuhanok, megkapaszkodni meg nehéz. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merész?
Én mennék előre, de hosszú az út, a szívem gyászban van, túl mély a kút.
Szüntelenül zuhanok, megkapaszkodni meg nehéz. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merész?
Na akiknek ez szólt, azoknak azt üzenem: KAPJÁTOK BE!