Ma rájöttem dolgokra, ma végre leesett az, amire már rá kellett volna jönnöm.
Túl vagyok Zsoltin, a tegnapi veszekedésünk kellett hozzá, hogy rájöjjek, hülye vagyok és a semmiért hajtok. Soha nem szeretet igazán, hisz akkor adott volna egy második esélyt, meg akarta volna menteni a kapcsolatunkat. Nem jobb ő se mint, megsértődött és a szívére vette, amikor bunkó voltam, de ha ő bunkó és én veszem a szivemre az már bűn. Ugyanolyan bunkó mint én, csak másképp. Én elmondom a véleményem és azért számítok bunkónak, ő meg magasról szar mindenkire aki nem ő, ha mondok valamit ami számomra fontos, vagy komoly dolog, azon ő nevet. Én ilyen emberért nem fogok küzdeni, aki nem értékel engem, aki kineveti a nézeteimet a világról az nem éri meg a fáradozást. Egyszer majd megtalálom azt, aki önmagamért szeret és nem akar megváltoztatni.

Ma vol a szóbelim, jól ment. Kiöltöztem és semmi kapucni és fura volt mert megbámultak a pasik. Igaz ezt akarom a kapucnival elkerülni, nem szeretnék kapcsoltatot és ezzel hátha megúszom. És így derül ki, ki az akinek nem csak a külső számít és ki az aki képes lenne egy icipicit küzdeni értem. Mellettem küzdelem az élet, én mindennap küzdöm azért, hogy elfogadjanak, szóval jobb ha hozzászokik ehez az, aki akar tőlem valamit.