Az eső fájdalma

Szereted az esőt? én nem..olyankor szomorúnak érzem magam..bármi is van az esőtől rámtör a depresszió=/.

Az eső fájdalma:

Mikor az eső esik,nem látják hogy sírsz,
a pocsolyába egy titkos nevet írsz,
de ez is eltünik,ahogy elsodorja egy hullám,
nézek az égre,ahogy az eső hull rám..
egy kérdést még feltennék,
mit kaphatnék,ha mások elvennék?
éltet egy remény,mi csalódássá változhat,
de leszek áldatlan,ki érted feláldozhat.
de te már nem jösz, ha esik az eső,
én ott várlak ha szakad ha villámlik,
a zápor dalra fakad részegen, arca vereslő.
távolodsz,ahogy a cseppek a felhőtől,
te sem nézel már vissza mikor búcsúzol,
akár egy vándor az erdőtől.
én még várok,az út közepén hogy elázzak,
hogy arcomról a könnyeimmel együtt
esőt is lerázzak..
a nap nem süt,a szívárvány is kialszik,
a memóriám tartalma,
még utoljára el viharzik..
elborult az ég,villámok röpködnek,
újra sötétség,de az angyalok még őrködnek..
benned és bennem itt valahol legmélyen,
hogy lelkünk tárháza,egymásba elférjen..
helyetted most az eső csókolja ajkamat végtelen,
szám megdermedve miattad,mosolyogni képtelen..


Refr.:
Eső a szélben,árnyék az éjben,
figyeli éppen,
hogyan nézlek téged,
egy összetört képen..
könnyek kopognak,szívem ereszében,
neved bele vésve,sorsom keresztjébe.


Fújni kezd a szél min áthatol az éjszaka,
egy megsebbzett szív,
min érződik a vér szaga..
feküdve a fájdalomtól,vérem a vízzel összeforr,
hallom hogy erre jársz,de az elmém közbe szól..
most a földön térdepelve,hangosan énekelve,
hogy érted bármit megtennék,
mert már semmi sem érdekelne!
ami fáj itt bent,arra könyekkel hivatkozok,
az esővel szemben,egy kérdéssel vitatkozok,
mondd mi lesz ha meghalok,
ha csókot tőled már nem kapok?
válasz erre egy égből jövő fény,
hangosan dörmőgő,
félénk teremtmény.
a tér közepén keringőzve egy hazugsággal forgunk,
mi elfelejtetti velünk,hogy igazán kik is voltunk...
egymás szemébe nézve,tudjuk ez mind a képzelet szüleménye,
de nem felejtelek el soha,mert te vagy az esőnek tüneménye.
reménykedtem benne hogy lesz mi bánatom elmossa,
hogy legyen értem valaki,aki létemet alkossa.
kezemben gyűjtöm,az ég nedveit
vele mosom le,szívem bánatos szemeit,
emléked rongyával,még itatom,
eltüntem a világból,de a láthatatlan életem,
az esőben még kint hagyom..

Jó kis dalszöveg^^ jóbarátom és példaképem alkotása^^ tehetséges mi? (azvagynetagadd)
neked mi jut eszedbe az esőről? Nekem a sírás..a fájdalom..a depresszió=/
ezért nem szeretem az őszt..túl sok az eső.. az eső szüli a fájdalmat..és ettől minden rosszabbnak tűnik..
Ha magadban sírsz nagyobb fájdalommal jár mintha kisírod magad egy jóbarát vállán. Ne félj sírni!