5. fejezet
Így, egyformán teltek a napok. Nate néha hozzám szólt, néha pedig levegőnek nézett. Egynap amikor szokásos reggeli rituálém után, ami csak az alap dolgokat tartalmazta, beértem a suliba. Ott furcsa ünneplésbe ütköztem. Nem igazán értettem, hogy mi folyik, de elindultam matekórára. Amikor beértem a terembe épp nagy tömegben nyomorogtak egy ember körül. A tömeg közepén megláttam Nate-et, akin persze Lisa csüngött, szokásos pióca módján. Szótlanul leültem a helyemre és vártam, hogy elkezdődjön az óra. Útközben rájöttem, hogy Nate-nek születésnapja van, most lett 17. Persze bulit tart a hétvégén, hogy ezt megünnepelhesse és most mindenki el akarja érni, hogy meghívja.
-Hát nekem olyan mindegy, hogy meghív-e-dünnyögtem.
-Tényleg?-kötözködött velem Leila- Nekem nem úgy tűnik, hogy nem érdekelne Nate
-Ez nem igaz-gondoltam magamban, de hangosan nem mondtam ki, nem akartam még egy okot adni arra, hogy bánthassanak.
Miután túléltem a matek órát a sok ünneplő embertől, átverekedtem magamat történelemre.
-A rémálmaim színtere-gondoltam
-Vagy inkább mondjunk vágyálmokat-szólt bele Leila a gondolataimba.
Mostanában egyre morcosabb volt, csak nem tudtam, hogy miért. Hirtelen hallottam, hogy leülnek mellém és hogy valamit az orrom alá csúsztatnak.
-Tessék, ez a tied-szólalt meg egy ismerős hang.
-Ez meg mi?-kérdeztem, de nem néztem rá.
-Meghívó a bulimra.
-Nekem?-néztem rá csodálkozva.
-Igen, neked mosolygott rám és viszonozta a pillantásomat.
Elpirultam és gyorsan elfordítottam a fejemet. Persze a szokásos zuhanás sem maradhatott el, de most nem ez zavart. Mi ez a melegség az arcomban? Miért váltja ki belőlem ezt? Miért nem tudok úgy tekinteni rá, mint a többi fiúra?
Ezek a kérdések marcangoltak a buli estéiig. Nekem szerencsére nem volt bajom azzal, hogy mit vegyek fel, mert úgy sincs túl sok választási lehetőségem. Gondoltam, hogy ha már buli és normális ruhám úgysincs, akkor legalább a fejemet megcsinálom. Lenyúltam Fanni sminkjeit és bár nem volt túl sok tapasztalatom, de elég jót alkottam. Úgy döntöttem, hogy így jó leszek. Szóval elindultam, remegő lábakkal a megadott cím felé. Amikor megláttam a házat, leesett az álam. Ekkora házat életemben nem láttam még.
-Hű-nyögtem fel.
-Örülök, hogy tetszik-szólalt meg egy hang a hátam mögött, amit ezer közül is
megismertem volna. Megfordultam és a legszebb szempárral találtam szembe magamat, de ő csak a kezemet bámulta.
-Mit tettél a kezeddel?
-Melyikre gondolsz?
-A vágásokra. Miért van más is?
Megmutattam neki a szemet, amitől nagyott nézett.
-Miért bántod magadat?-kérdezte furcsa érzésekkel a hangjában
-Mert nem akarok élni és így ölöm meg magam szép lassan-vallottam, be miközben a cipőmet néztem.
Életemben előszőr örültem neki, hogy Lisa megzavart minkett. Gyönyörű volt mint mindig, és az a ruha. A szám is nyitva maradt tőle.
-Jé, szia Gina-köszönt nekem, undorral a hangjában-Nate beszélhetünk?
-Persze-válaszolta az érintett-Gina menyj be nyugodtan, mindjárt jövök.
-Persze, ne is zavartasd magadat-motyogtam és elindultam befelé. Hiba volt,de ezt akkor még nem tudtam.
-Nézzétek itt van a goth csaj!-üvöltött fel valaki.
-Sziasztok-motyogtam.
-Nézzétek, hogy fél-nevetett fel egy srác- gyere ide játszani velünk.
Amikor látta, hogy nem megyek, elindult felém furcsa vigyorral az arcán. Úgy gondoltam, hogy a verést már nem várom meg, így hát elkezdtem rohanni, az ajtó felé. Pont akkor szaladtam ki rajta, amikor Nate belépett. Félre löktem és csak szaladtam és szaladtam. Az egyik közeli játszótéren megálltam, leültem az egyik hintára és néztem a teliholdat és sírtam. Az összes smink elkenődött az arcomon, de nem érdekelt. Hallottam, hogy valaki jön és leül a mellettem lévő hintára, de az se izgatott.
-Bántottak?-suttogta valaki
-Mér pont Nate lát így?-kérdeztem magamtól
-Nem-válaszoltam. Eszembe jutott egy idézet, amit még régen hallottam. " Te megkérdezed mi a baj, én mosolygok és azt válaszolom semmi, majd elfordulok és azt suttogom: minden."
-Gondoltam utánad jövök és megnézem mi van veled-kezdett bele, de én félbe szakítottam.
-De minek?
-Mert nem tudom miért, de fontos vagy nekem, olyan vagy mintha a hugom lennél.
Mintha a huga lennék. Ilyenkor ordítanám azt, hogy:
-Nem akarok a hugod lenni! Azt akarom, hogy szeress! Szeretlek!
De persze nem tettem, csak néztem magam elé. Ő pedig leszállt a hintáról és elment...
és magával vitte a szívemet..
6. fejezet
A buli óta egyre csak az jár a fejemben, hogy: "mintha a hugom lennél". És ilyenkor mindig azt kérdezem a levegőtől, hogy:
-Miért csak úgy mint a hugodat? Miért nem vagyok elég jó neked.
Tegnap loptam, nem vagyok rá büszke, de hiányzott egy penge. Azótta egyfolytában vérzek és egyre mélyebbre hatol a kezemben. Az iskolában még annyira se vagyok jelen mint eddig. Nate az elején megpróbált szóbaállni velem, de amikor látta, hogy reménytelen, feladta. Mikor már egy hónapja így telt minden napom, meguntam. Összeszedtem a nem létező bátorságomat és írtam egy levelet neki történelmen, amit odaadtam neki. A levélben ez állt:
" Azt mondtad úgy szeretsz mintha a hugod lennék, de nekem ez nem elég. Mond meg tudnál-e szeretni igazán is? Vagy örökre én maradok a te "hugod"?
Gina
Remegő térdekkel vártam a választ, amit nagyban körmölt. Amikor odaadta majdnem elájultam miközben kihajtogattam.
"Találkozzunk az iskola után a játszótéren ahol a buli után beszéltünk és megmondom"
Nem tudom, hogy hogyan sikerül kibírnom a nap végéig, de egyszer csak azon kaptam magamat, hogy a hintán ülök és Nate-et várom. Pár perccel később amikor megláttam, olyan boldog voltam mint még soha, de türtőztettem magamat. Odaállt elém és elég idegesnek tűnt, de belekezdett:
-Figyelj Gina, el nem tudod képzelni, hogy milyen nehéz ez nekem. Jobb lenne neked, hogy ha csak barátok lennénk. Sajnálom.
Majd amikor már összeomlottam volna attól amit mondott odajött és megcsókolt.
-Szeretlek, gyönyörűséges, szomorú kislány, de tényleg jobb neked nélkülem.
-Én nem akarok nélküled élni.
-Tudom-mondta szomorúan mosolyogva.
-Akkor ne kényszeríts rá-kérleltem.
-Sajnálom-mondta és újra megcsókolt, majd elment.
Ezután a beszélgetés után egy hónapig nem jött iskolába. A végén kezdtem úgy érezni,
hogy megőrülök nélküle. Majd amikor egynap újra feltűnt, elképzelhetetlen boldogság
lett úrrám rajtam. Pedig mi van köztünk? Semmi. De azt mondta szeret! Mégse jár veled, Gina ne felejtsd el. De akkor is szeret!
-Hagyd már abba-szólt rám Leila.
Észre se vettem, de egyre többet hanyagoltam őt mostanában.
-Sajnálom-mondtam neki.
-Te kivel beszélgetsz Gina?-szólalt meg a legszebb hang hirtelen
-Nateeee!-kiáltottam és a nyakába ugrottam, de azonnal meg is bántam. Ez nem én vagyok. Mi lett velem?
-Én is örülök neked-mondta és megcsókolt.
-Azt..hit...hittem..neee..eeem..járunk..-nyögtem ki.
-Hát volt időm gondolkozni és nem bírom nélküled, bár ahogy látom te se nagyon-
mondta és rám kacsintott.
-Hát..az úgy volt...-mondtam pirulva
-Énis szeretlek-mondta nevetve majd megcsókolt.
Ezzel kezdetét vedte egy új Gina kialakulása és egy boldogabb élet.
7. fejezet
Ma reggel, hetek óta előszőr napfényre keltem, de már ez se zavart. Két szó járt a fejemben egy ideje. Boldogság. Szerelem. Két szó, ami egyetlen nevet juttat az eszembe. Nate! Reggeli rutinná vált, hogy vele együtt mentem iskolába. Ott már kezdték elfogadni a tényt, hogy járunk, de őt is kiközösítették, de fizikailag viszont nem merték bántani. Engem ugyanúgy szekáltak tovább, de már ez se érdekelt.
Boldog voltam, de lehet ez nem látszott. Nálam ez se ugyanolyan. Nem ugrálok, nem
sikitozom se semmi hasonló, belül vagyok boldog és ez meglátszik a kezemen, hisz a vágások száma egy ideje nem nő. És azt se vettem észre, hogy Leilával egy ideje nem beszéltünk, csak amikor már késő volt.
Nagyon késő..
Mostanában egyfolytában agyalok, pedig lehet nem kéne, hisz most örülni kell. Szóval ott tartottam, hogy minden reggel együtt megyünk iskolába. egésznap együtt vagyunk, csak este kell elbúcsúzni. Kezdek megváltozni, hisz már egy ideje nem sírtam, a pengére pedig már rá se nézek. A pszichológus sem értette, hogy mi ez a hirtelen javulás... Én sok mindent nem tudok: azt, hogy ki mentett meg, hogy mi ez a furcsa boldogság hullám és hogy hogyan érdemeltem ki ezt a boldogságot. Egynap beszéltem Nate-el arról a napról, amikor majdnem meghaltam. Elmeséltem, hogy mi történt aznap, ő pedig csak mosolygott. Nem értettem, hogy ebben mi a vicces, ezért rákérdeztem. Azt mondta ő volt az aki megmentett, a szem pedig amit láttam, az az, hogy sírt. Miután más magyarázat nem volt, gondoltam elhiszem neki. Talán nem kellett volna.
Nate szemszöge
Eddig minden jól halad, büszke lehet rám. Megszereztem magamnak őt így a feladatom felét teljesítettem. Szegény, kis naív kislány, azt hiszi szeretem. Hah. Én olyat nem tudok, hogy szerelem, egyszerűen csak egy feladat, mint ahogy a többiek voltak. Igaz, ő más mint ez előző lányok, vele könnyebb lesz elbánni. Túl könnyű. De mi az érzés? Csak nem sajnálom? Dehogyis. Soha senkit nem szerettem, őt se fogom. Nate nyugodj meg! Ott jön, ideje felölteni azt a szokásos mosolyomat, amitől mindig elpirul. Olyankor olyan szép. Miket gondolok??!! Teljesen elvette az eszemet az a gyönyörű szempár? Nem engedhetem, nem tehetem meg. Aki olyan mint én, nem lehet szerelmes. Akkor miért érzem mindig azt, hogy vigyáznom kell rá és miért vagyok szomorú, hogy ha elbúcsúzunk? Mi történik velem? Ideért. Megint azzal az ártatlan tekintetével néz rám, megint érzem, hogy zuhanok, zuhanok bele a feketeségbe. Kénytelen leszek megcsókolni, nehogy gyanút fogjon. Kénytelen? Ezt most úgy mondom mintha sajnálnám. Sajnálom is! Nate hiába áltatod magadat, már elvesztetted ezt a csatát. Vele nem tudod megtenni. Dehogynem! Én sose veszítek! Kicsit pihentetem az egészet. Azt mondom, hogy megbetegedtem és kipihenem magam. Igen! Ez lesz a legjobb megoldás.
Másnap
Ma nem mentem be az iskolába, ezért úgy döntöttem, hogy meglátogatom Lilit, a nővéremet. Ő mindig tud segíteni nekem, hisz ő még nálam is kegyetlenebb.
Ahogy ajtót nyitott, tudtam, hogy minden rendben lesz. Intett, hogy bemehetek és én így is tettem. Leültem egy karosszékbe és kifújtam magamat.
-Hello, öcsi! Mi szél hozott erre?-kérdezte.
-Segítségre lenne szükségem.
-Na mi a probléma? Az áldozat nem úgy viselkedik, ahogyan kéne?-mosolygott gúnyosan.
-Dehogynem-kacsintottam rá.
-Akkor?
-Kezdek furán érezni, sajnálom, hogy ő a következő és meg akarom védeni...magamtól- mondtam kertelés nélkül, szomorúan mosolyogva.
-Óóó öcsi szerelmes lett-nevetett rajtam a nővérem.
-Dehogy lettem!-tiltakoztam.
-Figyelj másnak be tudod adni, hogy nem, de ne felejtsd el, hogy rokonok vagyunk. Igaz, velem ilyen még sosem volt, vagyis de, ha meggondolom egyszer, de őt gyorsan elintéztem, mielött komolyabban elkezdtem volna érezni valamit iránta.
Órákig beszéltünk, hogy mit kéne tenni és úgy döntöttünk, hogy befejezem. Nem nagyon volt ez a döntés kedvemre való, de belementem. Tudtam, hogy nemsokára vissza kéne menni az iskolába, de pár napig még otthon maradtam és sokat aludtam.
Izzadtan és zihálva ébredtem, megint róla álmodtam. Minden álmomban benne volt és mindig láttam, hogy mit tett a kezével. Azok a vágások, egyre mélyebbek és mélyebbek. Amikor azokat láttam egyre jobban elfogott a bűntudat. Miket beszélek? Hisz már rég kiöltek belőlem minden érzést. Akkor mégis mivan most? Bárcsak tudnám.. De akkor is végig csinálom.
Végig...
2010. május 28., péntek
2010. május 26., szerda
4. fejezet
4.fejezet
Hetekig feküdhettem a kórházban, nem tudom, mert ezen a szörnyű helyen még az
időérzékemet is elveszítettem. A pszichológusom naponta meglátogatott és beszélgetett velem, nehogy "visszaessek". Hiába mondtam neki, hogy jól vagyok és nem fogok semmit se tenni magammal, nem hitt nekem. Még a pengémet is elkobozta. Kénytelen leszek újat venni, vagy más eszközökhöz folyamodni. Bár ha végre kiengednének, még a kezem vagdosásáról is leszoknék, csak ENGEDJENEK MÁR KI! Teljesen egyedül vagyok, ami nálam eleve lehetetlen,mert mindig itt van Leila. De most nincs. Besértődött? Vagy hova lett? Hiába hívom, eltűnt.
Másnap
Végre kiengedtek, persze Fanni üvöltött velem egy sort, hogy hogy képzelem, hogy kórházba kerülök, mert az sokba kerül és hogy mit akarok én, azt hogy hajléktalanok legyünk? Szóval nem ő mentett meg..Bár gondolom erre mindenki rájött. De akkor ki? Örök rejtély. Persze holnap irány az iskola, mert hogy képzelem én azt, hogy még otthon is maradhassak ilyen viselkedés után. Igen, ezt ő mondta. Valahogy az együttérzés erre fele hiányzik az emberekből. Mindegy a lényeg, hogy holnap látni fogom Nate-et. Miket beszélek? Nem akarom látni. Vagy mégis? Nem tudom, de azt igen, hogy azóta se vertem ki a fejemből azt amit utoljára láttam, a szemét. Vajon mit akar jelenteni? Vagy nincs is semmi jelentése csak én vagyok rákattanva teljesen? Istenem Leila hová tűntél, segíts!
-Itt vagyok, nyugodj meg, de valahogy egyre halványabban-szólalt meg végre.
-Leilaa!-sikoltottam fel-Mi az hogy egyre halványabban?
-Nem tudom, csak hagyj pihenni.
Szóval Leilának bajavan. Vajon egy másik én lehet beteg? Hát nem tudom, de mindenesetre aggódom érte. Aznap este nem bírtam aludni, kísértett a síró szem és ettől annyira kiakadtam, hogy csak ültem a sarokban és néztem magam elé.
Kora hajnalban ébredtem a padlón, úgy látszik valamenyit mégis sikerült aludnom.
Amikor véletlen egy pillanatra megláttam magamat a tükörben, majdnem szívrohamot kaptam.Általában nem érdekel a kinézetem, de most úgy néztem ki mint egy zombi. Krétafehér volt az arcom, a szemem alatt hatalmas karikák voltak, elharaphattam a számat mert alvadt vér foltok voltak a szájam környékén. A hajam mint egy szénakazal állt szerteszéjel a fejemen.
-Úristen-nyögtem fel.
Megpróbáltam rendbeszedni magamat. Lenyúltam Fanni alapozóját, meg pirosítóját lemostam a vért, megfésülködtem, amikor kész lettem, életemben előszőr még tetszettem is magamnak, pedig csak emberien akartam festeni.
-Vagy tetszeni akarsz Nate-nek-gondoltam magamban gúnyosan.
Ezt az ötletet azonnal el is vetettem, hisz kit érdekel egy beképzelt alak? Mert engem nem. Bekóvályogtam a suliba, ahol persze, kaptam pár gúnyos megjegyzést, egyszer ki is gáncsoltak, de egyépként elég jól megúsztam.
Első órám töri volt persze, amilyen mázlista vagyok. Amikor beléptem a terembe Nate már benn volt és a helyünkön ült és engem bámult. De ő nem azzal a gúnnyal az arcán, hanem valami mással, amit nem tudok megmagyarázni. Éppen rajzolt, amikor megszakítottam azzal, hogy beléptem. Kíváncsian mentem oda és pillantottam rá a lapra. Ahogy megláttam a képet, elkerekedtek a szemeim. Ez nem..ez nem lehet..A síró szem volt rajta. De honn...honnan..tudta? Látta, hogy figyelem és kérdő tekintettel fordult felém, mire én megráztam a fejem és leültem. Órán megpróbáltam figyelni, de hiába.
Hirtelen egy levelet láttam meg a padomon.
-Biztos Nate-nek küldték-gondoltam és már automatikusan nyújtottam volna neki,
de valaki hirtelen megfogta a kezemet. Arra fordítottam a fejemet, Nate volt az.
-Tied a levél, olvasd el-mondta
Hitetlenkedve, de kihajtottam és elkezdtem olvasni:
"Neked rajzoltam ezt a képet, remélem tetszik.
Nate"
Mellécsatolva a szemes kép.
-Köszi-súgtam oda neki mert nem bírtam visszautasítani a rajzot.
Válaszképp csak felém fordult és rám mosolygott én meg nem bírtam elfordítani a fejemet, mert megint a hatalmába kerített a szokásos boldogság hullám, de furcsa módon ő is engem nézett.
-Gina mi lenne ha nem a pasimat nézegetnéd, hanem a táblát?-sziszegte oda Lisa
-Ennek mi a baja?-dünnyögtem az orromalatt és kénytelen voltam előre nézni. Azonnal meg is volt a hatása, lezuhantam.
-Féltékeny-mondta Nate.
Erre nem tudtam mit mondani, hisz már mi oka lenne féltékenységre Lisának, aki az osztály, sőt az iskola legnépszerűbb lánya, rám, akinek egy barátja sincs, magán kívűl, szószerint...
Ebben a furcsa hangulatban ültem végig az órákat és bírtam ki a testnevelés órát, ahol kézilabda volt. Persze szokáshoz híven én voltam a kapus a többiek pedig versenyeztek, hogy ki talál el többször. Még szerencse, hogy nem engem használnak labdának. Számomra az egész olyan volt mint egy kidobós meccs, egész órán a labda elöl ugráltam el, amitől persze a tanár kiakadt és leültetett, hála az égnek.
Otthon, bár annyira nem nevezhető otthonnak, inkább egy hely ahol tengetem napjaimat,
nem volt penge, mert elvették tőlem így unatkoztam. Ezért elkezdtem lemásolgatni a Natetől kapott rajzott, majd amikor már jól ment, elövettem a körzőt és belevéstem a kezembe. Sokáig tartott és nagyon fájt, meg égett a kezem, de mégis kibírtam. Miután elkészültem, az eredeti rajzot kiragasztottam az eddig üres falamra, majd befeküdtem az ágyba és egész éjjel sírtam, míg végül el nem sikerült aludnom.
Hetekig feküdhettem a kórházban, nem tudom, mert ezen a szörnyű helyen még az
időérzékemet is elveszítettem. A pszichológusom naponta meglátogatott és beszélgetett velem, nehogy "visszaessek". Hiába mondtam neki, hogy jól vagyok és nem fogok semmit se tenni magammal, nem hitt nekem. Még a pengémet is elkobozta. Kénytelen leszek újat venni, vagy más eszközökhöz folyamodni. Bár ha végre kiengednének, még a kezem vagdosásáról is leszoknék, csak ENGEDJENEK MÁR KI! Teljesen egyedül vagyok, ami nálam eleve lehetetlen,mert mindig itt van Leila. De most nincs. Besértődött? Vagy hova lett? Hiába hívom, eltűnt.
Másnap
Végre kiengedtek, persze Fanni üvöltött velem egy sort, hogy hogy képzelem, hogy kórházba kerülök, mert az sokba kerül és hogy mit akarok én, azt hogy hajléktalanok legyünk? Szóval nem ő mentett meg..Bár gondolom erre mindenki rájött. De akkor ki? Örök rejtély. Persze holnap irány az iskola, mert hogy képzelem én azt, hogy még otthon is maradhassak ilyen viselkedés után. Igen, ezt ő mondta. Valahogy az együttérzés erre fele hiányzik az emberekből. Mindegy a lényeg, hogy holnap látni fogom Nate-et. Miket beszélek? Nem akarom látni. Vagy mégis? Nem tudom, de azt igen, hogy azóta se vertem ki a fejemből azt amit utoljára láttam, a szemét. Vajon mit akar jelenteni? Vagy nincs is semmi jelentése csak én vagyok rákattanva teljesen? Istenem Leila hová tűntél, segíts!
-Itt vagyok, nyugodj meg, de valahogy egyre halványabban-szólalt meg végre.
-Leilaa!-sikoltottam fel-Mi az hogy egyre halványabban?
-Nem tudom, csak hagyj pihenni.
Szóval Leilának bajavan. Vajon egy másik én lehet beteg? Hát nem tudom, de mindenesetre aggódom érte. Aznap este nem bírtam aludni, kísértett a síró szem és ettől annyira kiakadtam, hogy csak ültem a sarokban és néztem magam elé.
Kora hajnalban ébredtem a padlón, úgy látszik valamenyit mégis sikerült aludnom.
Amikor véletlen egy pillanatra megláttam magamat a tükörben, majdnem szívrohamot kaptam.Általában nem érdekel a kinézetem, de most úgy néztem ki mint egy zombi. Krétafehér volt az arcom, a szemem alatt hatalmas karikák voltak, elharaphattam a számat mert alvadt vér foltok voltak a szájam környékén. A hajam mint egy szénakazal állt szerteszéjel a fejemen.
-Úristen-nyögtem fel.
Megpróbáltam rendbeszedni magamat. Lenyúltam Fanni alapozóját, meg pirosítóját lemostam a vért, megfésülködtem, amikor kész lettem, életemben előszőr még tetszettem is magamnak, pedig csak emberien akartam festeni.
-Vagy tetszeni akarsz Nate-nek-gondoltam magamban gúnyosan.
Ezt az ötletet azonnal el is vetettem, hisz kit érdekel egy beképzelt alak? Mert engem nem. Bekóvályogtam a suliba, ahol persze, kaptam pár gúnyos megjegyzést, egyszer ki is gáncsoltak, de egyépként elég jól megúsztam.
Első órám töri volt persze, amilyen mázlista vagyok. Amikor beléptem a terembe Nate már benn volt és a helyünkön ült és engem bámult. De ő nem azzal a gúnnyal az arcán, hanem valami mással, amit nem tudok megmagyarázni. Éppen rajzolt, amikor megszakítottam azzal, hogy beléptem. Kíváncsian mentem oda és pillantottam rá a lapra. Ahogy megláttam a képet, elkerekedtek a szemeim. Ez nem..ez nem lehet..A síró szem volt rajta. De honn...honnan..tudta? Látta, hogy figyelem és kérdő tekintettel fordult felém, mire én megráztam a fejem és leültem. Órán megpróbáltam figyelni, de hiába.
Hirtelen egy levelet láttam meg a padomon.
-Biztos Nate-nek küldték-gondoltam és már automatikusan nyújtottam volna neki,
de valaki hirtelen megfogta a kezemet. Arra fordítottam a fejemet, Nate volt az.
-Tied a levél, olvasd el-mondta
Hitetlenkedve, de kihajtottam és elkezdtem olvasni:
"Neked rajzoltam ezt a képet, remélem tetszik.
Nate"
Mellécsatolva a szemes kép.
-Köszi-súgtam oda neki mert nem bírtam visszautasítani a rajzot.
Válaszképp csak felém fordult és rám mosolygott én meg nem bírtam elfordítani a fejemet, mert megint a hatalmába kerített a szokásos boldogság hullám, de furcsa módon ő is engem nézett.
-Gina mi lenne ha nem a pasimat nézegetnéd, hanem a táblát?-sziszegte oda Lisa
-Ennek mi a baja?-dünnyögtem az orromalatt és kénytelen voltam előre nézni. Azonnal meg is volt a hatása, lezuhantam.
-Féltékeny-mondta Nate.
Erre nem tudtam mit mondani, hisz már mi oka lenne féltékenységre Lisának, aki az osztály, sőt az iskola legnépszerűbb lánya, rám, akinek egy barátja sincs, magán kívűl, szószerint...
Ebben a furcsa hangulatban ültem végig az órákat és bírtam ki a testnevelés órát, ahol kézilabda volt. Persze szokáshoz híven én voltam a kapus a többiek pedig versenyeztek, hogy ki talál el többször. Még szerencse, hogy nem engem használnak labdának. Számomra az egész olyan volt mint egy kidobós meccs, egész órán a labda elöl ugráltam el, amitől persze a tanár kiakadt és leültetett, hála az égnek.
Otthon, bár annyira nem nevezhető otthonnak, inkább egy hely ahol tengetem napjaimat,
nem volt penge, mert elvették tőlem így unatkoztam. Ezért elkezdtem lemásolgatni a Natetől kapott rajzott, majd amikor már jól ment, elövettem a körzőt és belevéstem a kezembe. Sokáig tartott és nagyon fájt, meg égett a kezem, de mégis kibírtam. Miután elkészültem, az eredeti rajzot kiragasztottam az eddig üres falamra, majd befeküdtem az ágyba és egész éjjel sírtam, míg végül el nem sikerült aludnom.
JéééxD
Ezt egy oldalon találtam. Nekem tökre teccik igaz, hogy csak az első három fejezet van eddig meg. Addig is olvassátok.
Bevezetés:
Ma is azzal az érzéssel keltem, mint már annyiszor. De ma más volt, ma tenni akartam
ellene, de közben féltem is. Féltem attól, hogy nem megy, hogy nem tudok mit tenni. Ma is úgy éreztem, hogy vége mindennek, hogy már hiába kelek fel minden reggel mert semmi értelme.
Tudom ez nem normális egy annyi idős lánynál mint én, de ma tenni fogok ellene, ma
sikerülni fog. Mindig ezt mondtam, de nem! Ma télleg megtudom tenni. Jah, be se
mutatkoztam. Gina vagyok, 15 éves és mindennapom a halál szélén kezdődik. Hogy miért?
Mert az életem egy csőd, árva vagyok, a nevelőszüleimet annyira érdeklem, hogy néha elém löknek egy tál kaját aztán annyi. Elmennek dolgozni, hogy legyen miből eltartani engem, mondják ők.
Mindenki másnak gyönyörű ruhái vannak, szép új dolgaik. Nekem semmi ilyen. Kettő fekete nadrág persze, a legolcsóbb és pár semmilyen szintúgy fekete felső.
Én vagyok a suliban a csóró fekete lány. Barátaim nincsenek, csak én vagyok magamnak meg én. Ilyenkor kérdezitek meg, Ketten vagy? Igen, skizofrén vagyok és hetente egyszer pszichológushoz kell járnom. Azt mondják azért, hogy elvehessék tőlem Őt, Leilát.
De én nem akarok tőle megszabadulni, hisz ő az én egyetlen barátnőm, az aki segít,
hogy mint mindig ezen a reggelen is felkelhessek.
Az iskolában nem beszélhetek vele, hisz már így is bántanak. De nem csak ők, én is
magamat. Ha jobban megnézünk a kezem tele van vágásokkal, elég mélyekkel. Mindig mélyebbre és mélyebbre vágom, míg nem egyszer sikerül teljesen elvágnom az ütőeremet.
Igen, a pszichológus ezt is el akarja venni tőlem, Leilával együtt. De nem hagyhatom, hisz akkor mi marad?
Semmi, azaz egy valami mégis, Ő.
1. fejezet
Ma reggel sötétségre keltem a szokásos napfény helyett. Az eget felhők borítják és minden olyan mintha éjjszaka lenne. Ez a nekem való időjárás.
Reggel szerencsére nem kell sokat készülődnöm, felveszem a fekete ruháimat, a kapucnit a fejemre, ami alól kilóg az egyenes fekete hajam
bele a szemembe, eltakarva azt. Sokan azt hiszik emo vagyok, vagy esetleg goth, de persze tévednek. Én csakis én vagyok jah meg persze Leila,
de róla ők nem tudnak. Amikor beérek a suliba felhangosítom a zenét, hogy még véletlenül se halljam a gúnyos megjegyzéseket. Persze a
fizikai bántalmazástól nem tudom így megvédeni magam, de ez is több mint a semmi. Levetem magamat a leghátsó padba és várom a szokásos borzalmakat
mint mindig. Hirtelen nyílik az ajtó belép a tanár és mögötte egy vadonatúj ruhákba
öltözött srác.
- Ő is olyan lesz mint a többi- gondolom magamban és előre felkészülök a gúnyos tekintetére.
Persze, eközben a tanár bemutatta az osztálynak őt, Nate-et és a helyére küldte, az
egyetlen szabad helyre, mellém.
Ahogy leült mellém rögtön valami furcsát éreztem, mintha hirtelen egy percig boldogság áradt volna szét a testemben majd hirtelen, ahogy nem néztem rá, lezuhantam.
Sose éreztem még ilyet és úgy döntöttem, hogy soha többet nem is akarok, ezért eldöntöttem, hogy nem nézek rá ezentúl.
Nagy mázlimra a történelem órán kívűl egyik órán se ült mellettem, mindig valaki menő
mellett ült. Úgy tűnt furcsán érzi magát velük, de lehet ezt is csak beképzeltem magamnak, mint annyi mindent eddig.
-Vald be, hogy tetszik-szólalt meg hirtelen Leila.
Nem válaszoltam neki, hisz nem bukhatok le, de mégis nagyon ideges lettem és így trappoltam végig a folyosón az utolsó óra után.
Hirtelen mintha falnak mentem volna, de tudtam, hogy ez lehetetlen, hisz hacsak nem
raktak ide, eddig itt nem volt semmi.
Elestem és csak kókadtan bámultam a földet, mert nem tudtam, hogy mi is történhetet.
- Nézz fel!- segítet ki Leila.
Hallgattam rá, de abban a pillanatban tudtam, hogy nem kellett volna. Hát, ki bámult
le rám fura tekintettel?
Nate, az álom pasi. Miket beszélsz Gina? Olyan leszel mint azok a libák, azonnal verd
ki a fejedből. Ő is csak egy a többi közül. Megrettentett ez a fura gondolatmenet, ezért inkább gyorsan felkeltem és elrohantam onnan, mielött beszélgetnem kéne vele. Hátra se néztem, hazáig meg sem álltam.
Otthon ledőltem az ágyamra és órákig csak a plafont bámultam. Majd elővettem a rég
megszokott pengét, de ahogy a kezemhez közelítettem életemben előszőr úgy éreztem, hogy most nem, most nem fogom megtenni.
Ezzel a fura késztetéssel tettem vissza a pengét a helyére, de nem elég gyorsan, Fanni a nevelőanyám benyitott.
-Gina!-ordította- Mit keress ott az a penge? Csak nem elloptad tőlünk??
Persze arra sohasem gondolt, vagy nem érdekelte, hogy kárt tehetek magamban. Az viszont, hogy "elloptam" tőle bármit is, az mindig kiakasztotta. Vagy két órát üvöltözött velem, de semmit nem hallottam, láttam ahogy mozog a szája, ahogy lüktet az ér a homlokán, de hangot nem hallottam. Majd amikor végre, egyedül hagyott ledőltem az ágyamra és elaludtam, furcsa módon még a szokásos bőgés és beszélgetés Leilával is elmaradt.
2. fejezet
Másnap életemben előszőr vidáman keltem. Vidám? Sose hittem volna, hogy ez a szó valaha igaz lesz rám. Vidám. Szép szó. Vajon tényleg az vagyok vagy bemesélem magamnak és amilyen naív vagyok még el is hiszem?
-Ne töprengj már ennyit ezen, vidám vagy, örülj neki-szakította meg Leila a
gondolataim összevisszaságát.
-Te könnyen beszélsz, te mindig vidám vagy, te tudod milyen az.
-Én, te vagyok, ne felejtsd el, csak te csináltál magadból két személyt.
Ezen elgondolkodtam, lehet hogy igaza van? Nem is vagyok skizofrén, ahogy mindig is hittem, csak annyira egyedül vagyok, hogy megalkottam a másik ént? Azt aki mindig vidám és én aki mindig komor és szomorú.
De egyben Leilának igaza van, ki kell élvezni, ki tudja meddig tart.
Ilyen furcsa, már-már boldognak nevezhető állapotban szökdécseltem, azaz mentem be
az iskolába. Elmentem Lisa és Nate mellett akik épp egy szekrénynek dőlve csókolóztak. Várjunk csak. Mit csináltaak??
Most nem éreztem azt a fura boldogságrohamot mint máskor, ha ránéztem. Talán mert most épp Lisa szájáról lógott le. Nem tudom, de azt az érzést ami elöntött, már jól tudtam, hogy mi. Szomorúság, csalódottság fájdalom. Ismerős érzések, na ennyit a boldogságról. Ebben a pillanatban, amikor épp két sírásroham között, lebegtem fél úton, Nate lemászott Lisáról és egy pillanatra rám nézett. Egyenesen a szemembe nézett, amitől majdnem megint elestem, mint múltkor amikor neki mentem.
Azok a szemek, a kék és a zöld keveredése és én elvesztem bennük. Hahó, Gina ébresztő! Gyorsan megráztam a fejem hogy kitisztuljon majd elindultam a terem felé.
-Várj!-kiáltott utánam valaki. Meglepődve, de megálltam és hátrafordultam megnézni,
hogy ki szólt. Nem kellett volna. Nate volt az, persze Lisa még mindig nem akadt le róla.
-Tűnjőn már el ez a liba- könyörögtem.
-Várj, még be se mutatkoztam neked, pedig melletted ülök törin- mondta Nate,
valami egészen fura tekintettel,amit nem tudok leírni.
-Tudom, mi a neved, szóval ne erőltesd meg magad- válaszoltam neki, hát nem pont
valami kedvesen.
-De én nem tudom a te nevedet-mosolyogott rám.
Rám mosolygott?? Biztos mindenkire szokott. Najó gyorsan tudjuk le, mert már érzem,
hogy szédülök. Gina, mióta érdekelnek a pasik?
-Hahó, Gina bemutatkozhatnál végre- szólt rám Leila.
-Jaaam..öööm...Gina vagyok.
-Szia, Gina örülök, hogy....
A végét már nem hallottam mert elájultam. Istenem, csak én lehetek ennyire béna.
Egyszer neki megyek,és a földön kötök ki, most meg elájulok csak mert hozzám szólt.
Nem miatta van, csak beteg vagyok, nem lehet miatta. Az képtelenség. Nem és nem!
Felkéne kellni. Ááá, mégse, jó itt a földön fekve, csukott szemmel. Higyjék azt, hogy
nagy a baj.. Viszont..kit érdekelne ez itt? Még belém is rúgnának kettőt. Inkább fel
kéne kellni. De úgyis elmaradt tegnap az érvágás, talán ha belém rúgnak azzal pótolhatom. Najó Gina, ideje felkelned. Vagy mégse?
-Kellj már fel!-ordított rám Leila.
Sohasem hallottam még ilyen dühösnek, szóval inkább kinyitottam a szememet,
de azonnal be is csuktam amikor megláttam azt a két kékeszöldes szempárat.
Ez meg mit akar itt? Hagyjon már békén.
-Ááá látom felkeltél. Jól vagy?
-Persze, de ha leszálnál rólam mégjobban lennék.
-Látom gúnyolódni már tudsz, tehát semmi bajod sincs- mosolygott rám.
Nane! Már megint mosolyog. Ideje lenne, hogy abbahagyja.
-Azt hiszem én inkább hazamegyek.
-Lehet azt kéne. Hazakísérlek.
-Már mért kísérnél haza?
-Mert miattam ájultál el- mondta egyre szélesebb mosollyal.
-Csak beteg vagyok, semmi köze nincs hozzád-mondtam és elkezdtem szaladni.
Én voltam a legjobb futó errefelé, bár ennek eddig nem sok hasznát láttam, most viszont jól jött, mert mire feleszmélt volna, már rég messze jártam.
-Várj!-kiáltotta, de én ezt már csak hallkan, és messziről hallottam. Messze...tőle...
3. fejezet
Otthon feküdtem és csak sírtam és sírtam. Már azt sem tudtam mióta sírok, amikor egyszer csak belémcsapott egy érzés. Nem akarok élni! Máskor is volt már ilyen, de most erősebb volt. Még Leila ordibálásánál is,mindennél. Kómásan felkeltem, majd elmentem a fiókhoz, és elővettem a pengét. Azután már csak arra emlékszem
hogy a kezemhez tartom és vágok, mélyebre és mélyebre, majd hirtelen sikítok egyet és a földön kötök ki. Utána a követekező emlék az, ahogy Fanni beront és üvölt velem. Utána semmi, csak sötétség. Csak lebegtem és csak egy valamit
láttam. Egy szempárt, amiből könnycsepp csordult ki. Sohasem tudnám elfelejteni azt a szemet, főleg mert Nate szeme volt.
Nate! Még a halál szélén is csak ő jár a fejemben. Nate! Te, ki ide jutattál. Eddig egy gödör szélén sétáltam, most pedig zuhanok, zuhanok a gödörbe és te ott álsz és örülsz, hisz te löktél le. Miért?? Mit ártottam neked?? Szeretlek. Szerelem? Nem vagyok normális..Nem is szeretem. Megőrültem.. Csak legyen már vége.. Miért nem halltam még meg??
Pár nappal később
Kinyitottam a szemem, sötét volt. Ez a halál? De akkor miért látom a holdat?
-Nem haltál meg-Segített Leila.
-Nem?? Hogyhogy??
-Nem tudom.
Ebben a pillanatban egy fehérbe öltözött nő lépett be az ismeretlen szobába, ahol feküdtem. Nem ismertemse a nőt, se a szobát.
-Ez egy a nővér-állapította meg Leila.
Nővér? De, hisz, akkor ez egy kórház. Valaki megtalálhatott. Csak Fannira emlékszem, de ő csak ordított velem, vagy mégis érek neki annyit, hogy megmentsen? Nem, az lehetetlen. De, akkor meg mi történt?
Sok kérdés és túl kevés a válasz..
Bevezetés:
Ma is azzal az érzéssel keltem, mint már annyiszor. De ma más volt, ma tenni akartam
ellene, de közben féltem is. Féltem attól, hogy nem megy, hogy nem tudok mit tenni. Ma is úgy éreztem, hogy vége mindennek, hogy már hiába kelek fel minden reggel mert semmi értelme.
Tudom ez nem normális egy annyi idős lánynál mint én, de ma tenni fogok ellene, ma
sikerülni fog. Mindig ezt mondtam, de nem! Ma télleg megtudom tenni. Jah, be se
mutatkoztam. Gina vagyok, 15 éves és mindennapom a halál szélén kezdődik. Hogy miért?
Mert az életem egy csőd, árva vagyok, a nevelőszüleimet annyira érdeklem, hogy néha elém löknek egy tál kaját aztán annyi. Elmennek dolgozni, hogy legyen miből eltartani engem, mondják ők.
Mindenki másnak gyönyörű ruhái vannak, szép új dolgaik. Nekem semmi ilyen. Kettő fekete nadrág persze, a legolcsóbb és pár semmilyen szintúgy fekete felső.
Én vagyok a suliban a csóró fekete lány. Barátaim nincsenek, csak én vagyok magamnak meg én. Ilyenkor kérdezitek meg, Ketten vagy? Igen, skizofrén vagyok és hetente egyszer pszichológushoz kell járnom. Azt mondják azért, hogy elvehessék tőlem Őt, Leilát.
De én nem akarok tőle megszabadulni, hisz ő az én egyetlen barátnőm, az aki segít,
hogy mint mindig ezen a reggelen is felkelhessek.
Az iskolában nem beszélhetek vele, hisz már így is bántanak. De nem csak ők, én is
magamat. Ha jobban megnézünk a kezem tele van vágásokkal, elég mélyekkel. Mindig mélyebbre és mélyebbre vágom, míg nem egyszer sikerül teljesen elvágnom az ütőeremet.
Igen, a pszichológus ezt is el akarja venni tőlem, Leilával együtt. De nem hagyhatom, hisz akkor mi marad?
Semmi, azaz egy valami mégis, Ő.
1. fejezet
Ma reggel sötétségre keltem a szokásos napfény helyett. Az eget felhők borítják és minden olyan mintha éjjszaka lenne. Ez a nekem való időjárás.
Reggel szerencsére nem kell sokat készülődnöm, felveszem a fekete ruháimat, a kapucnit a fejemre, ami alól kilóg az egyenes fekete hajam
bele a szemembe, eltakarva azt. Sokan azt hiszik emo vagyok, vagy esetleg goth, de persze tévednek. Én csakis én vagyok jah meg persze Leila,
de róla ők nem tudnak. Amikor beérek a suliba felhangosítom a zenét, hogy még véletlenül se halljam a gúnyos megjegyzéseket. Persze a
fizikai bántalmazástól nem tudom így megvédeni magam, de ez is több mint a semmi. Levetem magamat a leghátsó padba és várom a szokásos borzalmakat
mint mindig. Hirtelen nyílik az ajtó belép a tanár és mögötte egy vadonatúj ruhákba
öltözött srác.
- Ő is olyan lesz mint a többi- gondolom magamban és előre felkészülök a gúnyos tekintetére.
Persze, eközben a tanár bemutatta az osztálynak őt, Nate-et és a helyére küldte, az
egyetlen szabad helyre, mellém.
Ahogy leült mellém rögtön valami furcsát éreztem, mintha hirtelen egy percig boldogság áradt volna szét a testemben majd hirtelen, ahogy nem néztem rá, lezuhantam.
Sose éreztem még ilyet és úgy döntöttem, hogy soha többet nem is akarok, ezért eldöntöttem, hogy nem nézek rá ezentúl.
Nagy mázlimra a történelem órán kívűl egyik órán se ült mellettem, mindig valaki menő
mellett ült. Úgy tűnt furcsán érzi magát velük, de lehet ezt is csak beképzeltem magamnak, mint annyi mindent eddig.
-Vald be, hogy tetszik-szólalt meg hirtelen Leila.
Nem válaszoltam neki, hisz nem bukhatok le, de mégis nagyon ideges lettem és így trappoltam végig a folyosón az utolsó óra után.
Hirtelen mintha falnak mentem volna, de tudtam, hogy ez lehetetlen, hisz hacsak nem
raktak ide, eddig itt nem volt semmi.
Elestem és csak kókadtan bámultam a földet, mert nem tudtam, hogy mi is történhetet.
- Nézz fel!- segítet ki Leila.
Hallgattam rá, de abban a pillanatban tudtam, hogy nem kellett volna. Hát, ki bámult
le rám fura tekintettel?
Nate, az álom pasi. Miket beszélsz Gina? Olyan leszel mint azok a libák, azonnal verd
ki a fejedből. Ő is csak egy a többi közül. Megrettentett ez a fura gondolatmenet, ezért inkább gyorsan felkeltem és elrohantam onnan, mielött beszélgetnem kéne vele. Hátra se néztem, hazáig meg sem álltam.
Otthon ledőltem az ágyamra és órákig csak a plafont bámultam. Majd elővettem a rég
megszokott pengét, de ahogy a kezemhez közelítettem életemben előszőr úgy éreztem, hogy most nem, most nem fogom megtenni.
Ezzel a fura késztetéssel tettem vissza a pengét a helyére, de nem elég gyorsan, Fanni a nevelőanyám benyitott.
-Gina!-ordította- Mit keress ott az a penge? Csak nem elloptad tőlünk??
Persze arra sohasem gondolt, vagy nem érdekelte, hogy kárt tehetek magamban. Az viszont, hogy "elloptam" tőle bármit is, az mindig kiakasztotta. Vagy két órát üvöltözött velem, de semmit nem hallottam, láttam ahogy mozog a szája, ahogy lüktet az ér a homlokán, de hangot nem hallottam. Majd amikor végre, egyedül hagyott ledőltem az ágyamra és elaludtam, furcsa módon még a szokásos bőgés és beszélgetés Leilával is elmaradt.
2. fejezet
Másnap életemben előszőr vidáman keltem. Vidám? Sose hittem volna, hogy ez a szó valaha igaz lesz rám. Vidám. Szép szó. Vajon tényleg az vagyok vagy bemesélem magamnak és amilyen naív vagyok még el is hiszem?
-Ne töprengj már ennyit ezen, vidám vagy, örülj neki-szakította meg Leila a
gondolataim összevisszaságát.
-Te könnyen beszélsz, te mindig vidám vagy, te tudod milyen az.
-Én, te vagyok, ne felejtsd el, csak te csináltál magadból két személyt.
Ezen elgondolkodtam, lehet hogy igaza van? Nem is vagyok skizofrén, ahogy mindig is hittem, csak annyira egyedül vagyok, hogy megalkottam a másik ént? Azt aki mindig vidám és én aki mindig komor és szomorú.
De egyben Leilának igaza van, ki kell élvezni, ki tudja meddig tart.
Ilyen furcsa, már-már boldognak nevezhető állapotban szökdécseltem, azaz mentem be
az iskolába. Elmentem Lisa és Nate mellett akik épp egy szekrénynek dőlve csókolóztak. Várjunk csak. Mit csináltaak??
Most nem éreztem azt a fura boldogságrohamot mint máskor, ha ránéztem. Talán mert most épp Lisa szájáról lógott le. Nem tudom, de azt az érzést ami elöntött, már jól tudtam, hogy mi. Szomorúság, csalódottság fájdalom. Ismerős érzések, na ennyit a boldogságról. Ebben a pillanatban, amikor épp két sírásroham között, lebegtem fél úton, Nate lemászott Lisáról és egy pillanatra rám nézett. Egyenesen a szemembe nézett, amitől majdnem megint elestem, mint múltkor amikor neki mentem.
Azok a szemek, a kék és a zöld keveredése és én elvesztem bennük. Hahó, Gina ébresztő! Gyorsan megráztam a fejem hogy kitisztuljon majd elindultam a terem felé.
-Várj!-kiáltott utánam valaki. Meglepődve, de megálltam és hátrafordultam megnézni,
hogy ki szólt. Nem kellett volna. Nate volt az, persze Lisa még mindig nem akadt le róla.
-Tűnjőn már el ez a liba- könyörögtem.
-Várj, még be se mutatkoztam neked, pedig melletted ülök törin- mondta Nate,
valami egészen fura tekintettel,amit nem tudok leírni.
-Tudom, mi a neved, szóval ne erőltesd meg magad- válaszoltam neki, hát nem pont
valami kedvesen.
-De én nem tudom a te nevedet-mosolyogott rám.
Rám mosolygott?? Biztos mindenkire szokott. Najó gyorsan tudjuk le, mert már érzem,
hogy szédülök. Gina, mióta érdekelnek a pasik?
-Hahó, Gina bemutatkozhatnál végre- szólt rám Leila.
-Jaaam..öööm...Gina vagyok.
-Szia, Gina örülök, hogy....
A végét már nem hallottam mert elájultam. Istenem, csak én lehetek ennyire béna.
Egyszer neki megyek,és a földön kötök ki, most meg elájulok csak mert hozzám szólt.
Nem miatta van, csak beteg vagyok, nem lehet miatta. Az képtelenség. Nem és nem!
Felkéne kellni. Ááá, mégse, jó itt a földön fekve, csukott szemmel. Higyjék azt, hogy
nagy a baj.. Viszont..kit érdekelne ez itt? Még belém is rúgnának kettőt. Inkább fel
kéne kellni. De úgyis elmaradt tegnap az érvágás, talán ha belém rúgnak azzal pótolhatom. Najó Gina, ideje felkelned. Vagy mégse?
-Kellj már fel!-ordított rám Leila.
Sohasem hallottam még ilyen dühösnek, szóval inkább kinyitottam a szememet,
de azonnal be is csuktam amikor megláttam azt a két kékeszöldes szempárat.
Ez meg mit akar itt? Hagyjon már békén.
-Ááá látom felkeltél. Jól vagy?
-Persze, de ha leszálnál rólam mégjobban lennék.
-Látom gúnyolódni már tudsz, tehát semmi bajod sincs- mosolygott rám.
Nane! Már megint mosolyog. Ideje lenne, hogy abbahagyja.
-Azt hiszem én inkább hazamegyek.
-Lehet azt kéne. Hazakísérlek.
-Már mért kísérnél haza?
-Mert miattam ájultál el- mondta egyre szélesebb mosollyal.
-Csak beteg vagyok, semmi köze nincs hozzád-mondtam és elkezdtem szaladni.
Én voltam a legjobb futó errefelé, bár ennek eddig nem sok hasznát láttam, most viszont jól jött, mert mire feleszmélt volna, már rég messze jártam.
-Várj!-kiáltotta, de én ezt már csak hallkan, és messziről hallottam. Messze...tőle...
3. fejezet
Otthon feküdtem és csak sírtam és sírtam. Már azt sem tudtam mióta sírok, amikor egyszer csak belémcsapott egy érzés. Nem akarok élni! Máskor is volt már ilyen, de most erősebb volt. Még Leila ordibálásánál is,mindennél. Kómásan felkeltem, majd elmentem a fiókhoz, és elővettem a pengét. Azután már csak arra emlékszem
hogy a kezemhez tartom és vágok, mélyebre és mélyebre, majd hirtelen sikítok egyet és a földön kötök ki. Utána a követekező emlék az, ahogy Fanni beront és üvölt velem. Utána semmi, csak sötétség. Csak lebegtem és csak egy valamit
láttam. Egy szempárt, amiből könnycsepp csordult ki. Sohasem tudnám elfelejteni azt a szemet, főleg mert Nate szeme volt.
Nate! Még a halál szélén is csak ő jár a fejemben. Nate! Te, ki ide jutattál. Eddig egy gödör szélén sétáltam, most pedig zuhanok, zuhanok a gödörbe és te ott álsz és örülsz, hisz te löktél le. Miért?? Mit ártottam neked?? Szeretlek. Szerelem? Nem vagyok normális..Nem is szeretem. Megőrültem.. Csak legyen már vége.. Miért nem halltam még meg??
Pár nappal később
Kinyitottam a szemem, sötét volt. Ez a halál? De akkor miért látom a holdat?
-Nem haltál meg-Segített Leila.
-Nem?? Hogyhogy??
-Nem tudom.
Ebben a pillanatban egy fehérbe öltözött nő lépett be az ismeretlen szobába, ahol feküdtem. Nem ismertemse a nőt, se a szobát.
-Ez egy a nővér-állapította meg Leila.
Nővér? De, hisz, akkor ez egy kórház. Valaki megtalálhatott. Csak Fannira emlékszem, de ő csak ordított velem, vagy mégis érek neki annyit, hogy megmentsen? Nem, az lehetetlen. De, akkor meg mi történt?
Sok kérdés és túl kevés a válasz..
Dalok 2.xD
Egy csomó szám kimaradt. Szóval írtam két oldalt a kedvencekből és mindet felrakom. JuhéééxD.
Secondhand Serenade-Maybe
Secondhand Serenade-Why
Nickelback-Rockstar
Nickelback-If everyone cared
Nickelback&Santana
Blind-Every you every me
Blind-Break away
Blind-Half a dream away(acoustic)
Blind-Half a dream away
Blind-Today I Break Loose
Papa Roach-She loves me not
Papa Roach-To be loved
Good Charlotte-The day that I die
Good Charlotte-Victims of love
Anonim Mc-Jövőkép
Anonim Mc-Ha ezt elhiszed
AFC-Angyal
AFC-Hetedik
AFC-Bosszúból
AFC-Lenn a föld mélyén
AFC-Lélekzet
Linkin Park-A place for my head
Linkin Park-Forgotten
Linkin Park-Breaking the habit
One Republic-Apologize
Comet dal-Ha zene szól
Children of Distance-Vak tyúk
Children of Distance-Változom
Children of Distance-Én mennék előre
Children of Distance-Ki így, ki úgy
Children of Distance-Nem csak egy mese
Children of Distance-Játék az élet
RHCP-Snow
Yellowcard-Back Home
És ezt RobinakxD
Jó szórakozást!
Secondhand Serenade-Maybe
Secondhand Serenade-Why
Nickelback-Rockstar
Nickelback-If everyone cared
Nickelback&Santana
Blind-Every you every me
Blind-Break away
Blind-Half a dream away(acoustic)
Blind-Half a dream away
Blind-Today I Break Loose
Papa Roach-She loves me not
Papa Roach-To be loved
Good Charlotte-The day that I die
Good Charlotte-Victims of love
Anonim Mc-Jövőkép
Anonim Mc-Ha ezt elhiszed
AFC-Angyal
AFC-Hetedik
AFC-Bosszúból
AFC-Lenn a föld mélyén
AFC-Lélekzet
Linkin Park-A place for my head
Linkin Park-Forgotten
Linkin Park-Breaking the habit
One Republic-Apologize
Comet dal-Ha zene szól
Children of Distance-Vak tyúk
Children of Distance-Változom
Children of Distance-Én mennék előre
Children of Distance-Ki így, ki úgy
Children of Distance-Nem csak egy mese
Children of Distance-Játék az élet
RHCP-Snow
Yellowcard-Back Home
És ezt RobinakxD
Jó szórakozást!
2010. május 24., hétfő
Dalok, dalszövegekxD
Nah itt van pár dal és dalszöveg:
Hooligans- Játszom
Mondd el, mit látsz, mondd el, ki vagyok,
Csak a szemembe nézz, s mindent látnod kell.
Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok
Magamból én, te döntsd el mennyit ér!
Voltam már lenn és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentõl.
Keserû a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!
Ref.:
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.
Színház a sors: játszd a szereped!
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a fõszerep:
Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!
Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!
Ref.:2*
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.
Mi marad így majd a végén?
Hova jutok, még nem tudom.
De tudom, azért sokan várnak még rám
Ma is mindenhol, mindenhol!
Ref.:2*
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon!
Hooligans-Királylány
Hiába hívlak, tudom, fel se veszed.
Ha mégis, azt mondod: tele a noteszed.
Amit ma megkapsz, holnap el is dobod.
Ha velem vagy, folyton csöng a telefonod.
De ha lelépsz, kéred a béredet.
A VISA-mat szívod és a véremet.
Ref.:
Szemedbe nézek,
egy gyönyörű szép szivárvány, szivárvány.
Csillog a fényben, mint síromon a márvány, a márvány.
Szerelmed szedi áldozatátkirálylány, királylány.
Engem is elkapott ez a szörnyű járvány, királylány.
Ha olyan a hangulatod, nekem esel.
Másnap lerendezel egy SMS-sel
Elvárod tőlem, amit sose teszel.
Ha valamit kérek, inkább behisztizel.
Lelécelsz mással, közben engem akarsz.
Amerre jársz, mindenkit összeszavarsz.
Ref.:
Szemedbe nézek egy gyönyörű szép szivárvány, szivárvány.
Csillog a fényben, mint síromon a márvány, a márvány.
Szerelmed szedi áldozatát királylány, királylány.
Engem is elkapott ez a szörnyű járvány, királylány
Szemedbe nézek egy gyönyörű szép szivárvány, szivárvány.
Csillog a fényben, csillog a fényben.
Ref.:
Szemedbe nézek egy gyönyörű szép szivárvány, szivárvány.
csillog a fényben, mint síromon a márvány, a márvány.
Szerelmed szedi áldozatát királylány, királylány.
Engem is elkapott ez a szörnyű járvány, királylány.
Hooligans-Szabadon élni
Vers 1.
Megjöttem és lettem egy kisgyerek,
Nem kértem csak kaptam egy életet,
Lett vágyam, lett álmom, bár céltalan,
Mert térkép nincs hozzá, hogy merre van.
Ahogyan a szél, csak szállok én is rég
Nekem az a cél, mit át kell élnem még.
Refr.
Szabadon élek, szabadon érzek,
A szívemnek nincs akadály,
Csak hagyom, hogy égjen
És vigyen a vérem, mert szabadon semmi se fáj.
Vers 2.
Ne félj én értelek, nézd én sem vagyok más.
Egy út már az életem, s egy napom egy állomás.
Ahogyan a szél csak szállok én is rég,
Nekem az a cél, mit át kell élnem még.
Refr.
Vers 3.
S ha lepereg végül, majd a filmem,
Egy nagy mozi vár.
Nem látni mást,
Csak, hogy 100 fokon égtem,
S megkaptam a részem közben minden jóból már.
2x Refr.
Szükségállapot-Csak egy toll...
Csak egy toll és egy pár gondolat
Nem vész el, mert mélyről fakad
Ez a pillanat most magasra tör
Hogy elérd a csillagokat
Ez most érzem, hogy más
Más érzés, más szívdobbanás
Egy erősebb világ küszöbén
Ott állok én
Nézz csak fel, mondd el mit látsz
Mondd el, mit kívánsz
Ha a fények kihunynak, még akkor is láss
Láss és érezd, kinek vagy fontos
Mert vannak olyan pillanatok
Amik szebbek, mint a csillagok
Most erősebben dobban egy szív
Ez most új életre hív
Mégis egy helyben vagyok
Most nem is mozdulok
Ami eltört, annak úgy kellett lenni
A múltat le kellett zárni
A kulcsot messzire dobni
És vissza se nézni
Nézz csak fel, mondd el mit látsz
Mondd el, mit kívánsz
Ha a fények kihunynak, még akkor is láss
Láss és érezd, kinek vagy fontos
Mert vannak olyan pillanatok
Amik szebbek, mint a csillagok
Szükségállapot-Lehetnék
Én tovább lépek… -
Mert nem maradhat itt semmi,
Persze könnyebb siránkozni,
és az egészet úgy hagyni,hagyni…
Megrohadni.
Még nem készültem fel,
Még tele vagyok reménnyel,
Nem esek pánikba még akkor sem,
Ha elveszett minden.
Nézz csak rám,
Úgy érzem, visszahozhatnám
és újra a boldogság gyümölcsét foghatnám.
Refr.:
Lehetnék űrhajós,aki
először jár az Univerzum szélén,
Kiválasztva,enyém a dicsőség.
Óóóó,(hogy lehetnék) pénzéhes ügyvéd,
Álszent, aki semmi jót nem tett még,
De én egyik sem lettem
Azt hiszem, ez a végzetem.
Mellettem -
Gyerekként játszol,
mintha nem lenne semmi nehéz.
Csak mert természetes neked
egy segítő kéz.
Gyere, fogd meg -
Most mind a két kezem,
és én nyújtom neked,
Csak úgy, mint a lelkem.
Refr. 3x
Szükségállapot-Minden édes remény(ennek nincs meg a szövege)
Sum 41- Still Waiting( a videóban van a szöveg)
Sum 41-In too deep
Sum 41- Fat lip
Sum 41-No Reason
Sum 41-Angels with dirty faces
Megkértem egy jó barátomat, hogy mondjon jó számot^^ és ezt mutattax"D
2 arc-Szótár
meg eztx"D
Tirpa- Gádzsik 2
Mindkettőnek nagyon cuki szövege van, de sajna nem találtam meg a neten.
Ezt Zita kérte^^xD
L.L. Junior-Lassan és kellemesen
Már régóta vártam, hogy el gyere.
Most végre csak ketten lehetünk, senki más. Figyelj!
Gyújtsd lángra a gyertyát, én leoltom a villanyt,
Ne vedd fel, ha hívnak, legyen a ma szünnap,
Dölj le mellém bátran, ne gondolj most másra,
Csak te meg én ketten, kattanjunk egymásra.
Tudom én, hogy mire vágysz, csókoljam még a szád,
De hogy, ha túloznék, ne szólj rám, csak engedj még,
Mert ez olyan jó nekünk…
Lassan és kellemesen, ó baba csak hagyjad,
Én tudom, hogy szereted, így szereted!
lassan és kellemesen,ó baba csak hagyjad,
én tudom,hogy szereted, így szereted
Minden titkos álmom, magam előtt látom,
Olyat fogunk tenni, ami a legjobb a világon,
Meg sem kell, hogy szólalj, a tested beszél hozzám,
Minden eggyes rezgésével engem kíván most már.
Yo baby nem akarok ártani,
Hidd el, hogy nem is fogok másnak látszani,
Egy játékos nem akar mást csak játszani,
Ezért velem kérlek: Játssz baby, játssz baby.
Csak most lassíts, lassan,
Had gyógyítsalak én, hagyjad,
A tested árulkodik, hogy szereted,
Baba finoman és kellemesen.
Tudom én, hogy mire vágysz, csókoljam még a szád,
De hogy, ha túloznék, ne szólj rám, csak engedj még,
Mert ez olyan jó nekünk…
refr.4 szer
Ezt is ő kérte
L.L. Junior-Szerelmes lennék
Hooligans- Játszom
Mondd el, mit látsz, mondd el, ki vagyok,
Csak a szemembe nézz, s mindent látnod kell.
Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok
Magamból én, te döntsd el mennyit ér!
Voltam már lenn és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentõl.
Keserû a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!
Ref.:
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.
Színház a sors: játszd a szereped!
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a fõszerep:
Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!
Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!
Ref.:2*
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.
Mi marad így majd a végén?
Hova jutok, még nem tudom.
De tudom, azért sokan várnak még rám
Ma is mindenhol, mindenhol!
Ref.:2*
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon!
Hooligans-Királylány
Hiába hívlak, tudom, fel se veszed.
Ha mégis, azt mondod: tele a noteszed.
Amit ma megkapsz, holnap el is dobod.
Ha velem vagy, folyton csöng a telefonod.
De ha lelépsz, kéred a béredet.
A VISA-mat szívod és a véremet.
Ref.:
Szemedbe nézek,
egy gyönyörű szép szivárvány, szivárvány.
Csillog a fényben, mint síromon a márvány, a márvány.
Szerelmed szedi áldozatátkirálylány, királylány.
Engem is elkapott ez a szörnyű járvány, királylány.
Ha olyan a hangulatod, nekem esel.
Másnap lerendezel egy SMS-sel
Elvárod tőlem, amit sose teszel.
Ha valamit kérek, inkább behisztizel.
Lelécelsz mással, közben engem akarsz.
Amerre jársz, mindenkit összeszavarsz.
Ref.:
Szemedbe nézek egy gyönyörű szép szivárvány, szivárvány.
Csillog a fényben, mint síromon a márvány, a márvány.
Szerelmed szedi áldozatát királylány, királylány.
Engem is elkapott ez a szörnyű járvány, királylány
Szemedbe nézek egy gyönyörű szép szivárvány, szivárvány.
Csillog a fényben, csillog a fényben.
Ref.:
Szemedbe nézek egy gyönyörű szép szivárvány, szivárvány.
csillog a fényben, mint síromon a márvány, a márvány.
Szerelmed szedi áldozatát királylány, királylány.
Engem is elkapott ez a szörnyű járvány, királylány.
Hooligans-Szabadon élni
Vers 1.
Megjöttem és lettem egy kisgyerek,
Nem kértem csak kaptam egy életet,
Lett vágyam, lett álmom, bár céltalan,
Mert térkép nincs hozzá, hogy merre van.
Ahogyan a szél, csak szállok én is rég
Nekem az a cél, mit át kell élnem még.
Refr.
Szabadon élek, szabadon érzek,
A szívemnek nincs akadály,
Csak hagyom, hogy égjen
És vigyen a vérem, mert szabadon semmi se fáj.
Vers 2.
Ne félj én értelek, nézd én sem vagyok más.
Egy út már az életem, s egy napom egy állomás.
Ahogyan a szél csak szállok én is rég,
Nekem az a cél, mit át kell élnem még.
Refr.
Vers 3.
S ha lepereg végül, majd a filmem,
Egy nagy mozi vár.
Nem látni mást,
Csak, hogy 100 fokon égtem,
S megkaptam a részem közben minden jóból már.
2x Refr.
Szükségállapot-Csak egy toll...
Csak egy toll és egy pár gondolat
Nem vész el, mert mélyről fakad
Ez a pillanat most magasra tör
Hogy elérd a csillagokat
Ez most érzem, hogy más
Más érzés, más szívdobbanás
Egy erősebb világ küszöbén
Ott állok én
Nézz csak fel, mondd el mit látsz
Mondd el, mit kívánsz
Ha a fények kihunynak, még akkor is láss
Láss és érezd, kinek vagy fontos
Mert vannak olyan pillanatok
Amik szebbek, mint a csillagok
Most erősebben dobban egy szív
Ez most új életre hív
Mégis egy helyben vagyok
Most nem is mozdulok
Ami eltört, annak úgy kellett lenni
A múltat le kellett zárni
A kulcsot messzire dobni
És vissza se nézni
Nézz csak fel, mondd el mit látsz
Mondd el, mit kívánsz
Ha a fények kihunynak, még akkor is láss
Láss és érezd, kinek vagy fontos
Mert vannak olyan pillanatok
Amik szebbek, mint a csillagok
Szükségállapot-Lehetnék
Én tovább lépek… -
Mert nem maradhat itt semmi,
Persze könnyebb siránkozni,
és az egészet úgy hagyni,hagyni…
Megrohadni.
Még nem készültem fel,
Még tele vagyok reménnyel,
Nem esek pánikba még akkor sem,
Ha elveszett minden.
Nézz csak rám,
Úgy érzem, visszahozhatnám
és újra a boldogság gyümölcsét foghatnám.
Refr.:
Lehetnék űrhajós,aki
először jár az Univerzum szélén,
Kiválasztva,enyém a dicsőség.
Óóóó,(hogy lehetnék) pénzéhes ügyvéd,
Álszent, aki semmi jót nem tett még,
De én egyik sem lettem
Azt hiszem, ez a végzetem.
Mellettem -
Gyerekként játszol,
mintha nem lenne semmi nehéz.
Csak mert természetes neked
egy segítő kéz.
Gyere, fogd meg -
Most mind a két kezem,
és én nyújtom neked,
Csak úgy, mint a lelkem.
Refr. 3x
Szükségállapot-Minden édes remény(ennek nincs meg a szövege)
Sum 41- Still Waiting( a videóban van a szöveg)
Sum 41-In too deep
Sum 41- Fat lip
Sum 41-No Reason
Sum 41-Angels with dirty faces
Megkértem egy jó barátomat, hogy mondjon jó számot^^ és ezt mutattax"D
2 arc-Szótár
meg eztx"D
Tirpa- Gádzsik 2
Mindkettőnek nagyon cuki szövege van, de sajna nem találtam meg a neten.
Ezt Zita kérte^^xD
L.L. Junior-Lassan és kellemesen
Már régóta vártam, hogy el gyere.
Most végre csak ketten lehetünk, senki más. Figyelj!
Gyújtsd lángra a gyertyát, én leoltom a villanyt,
Ne vedd fel, ha hívnak, legyen a ma szünnap,
Dölj le mellém bátran, ne gondolj most másra,
Csak te meg én ketten, kattanjunk egymásra.
Tudom én, hogy mire vágysz, csókoljam még a szád,
De hogy, ha túloznék, ne szólj rám, csak engedj még,
Mert ez olyan jó nekünk…
Lassan és kellemesen, ó baba csak hagyjad,
Én tudom, hogy szereted, így szereted!
lassan és kellemesen,ó baba csak hagyjad,
én tudom,hogy szereted, így szereted
Minden titkos álmom, magam előtt látom,
Olyat fogunk tenni, ami a legjobb a világon,
Meg sem kell, hogy szólalj, a tested beszél hozzám,
Minden eggyes rezgésével engem kíván most már.
Yo baby nem akarok ártani,
Hidd el, hogy nem is fogok másnak látszani,
Egy játékos nem akar mást csak játszani,
Ezért velem kérlek: Játssz baby, játssz baby.
Csak most lassíts, lassan,
Had gyógyítsalak én, hagyjad,
A tested árulkodik, hogy szereted,
Baba finoman és kellemesen.
Tudom én, hogy mire vágysz, csókoljam még a szád,
De hogy, ha túloznék, ne szólj rám, csak engedj még,
Mert ez olyan jó nekünk…
refr.4 szer
Ezt is ő kérte
L.L. Junior-Szerelmes lennék
2010. május 6., csütörtök
Eső utáni csönd..
Nah igen most egy fura téma adott ihletett, de hát néha fura bejegyzések is kellenek. Szóval lássuk csak. A mai nap elég szörnyű volt az időjárás amitől persze a kedvem is ilyen lesz, váltakozó. Töri órán például szakadt az eső, én pedig rühellem az esőt. Viszont van valami az eső utáni csendben, ami megfogott. Talán az hogy az emberek eltűnnek és minden olyan békés és nyugodt. Hátigen néha mindenkinek szüksége van egy kis békére.
Szeretem az összes évszakot, de különösen a tavaszt. Tavasszal ébredezik minden és énis. Ilyenkor érzem h egyre több bennem az energia, míg télen kimászni alig van kedvem az ágyból.
Szóval éljen a tavasz, az én évszakom, közeledik a nyár, a szülinapom.^^
Szeretem az összes évszakot, de különösen a tavaszt. Tavasszal ébredezik minden és énis. Ilyenkor érzem h egyre több bennem az energia, míg télen kimászni alig van kedvem az ágyból.
Szóval éljen a tavasz, az én évszakom, közeledik a nyár, a szülinapom.^^
2010. május 4., kedd
Az Internet ártalmai..
Nah igen egy érdekes téma.
Most mesélek egy igaz történetet..neveket nem említek.
Szóval ez az illető, egy lány összeveszet egy barátnőjével. Gondolom mindenki ismeri a facebook nevű oldalt. Nah ez a lány ott, csinált egy I hate*****(itt a barátnő neve van)
A barátnő szülei is látták az oldalt, akikről kiderült h rendőrök(O.o) és a lányt fel akarták jelenteni és kirúgatni a sulijából. A feljelentéssel csak az a gáz, hogy a lány még nem múlt el 14, se 18 szal a szülei kerülnek bajba.
Tanulság:
Vigyázz mit teszel fel a netre, mert ki tudja milyen következményei lehetnek!!
Most mesélek egy igaz történetet..neveket nem említek.
Szóval ez az illető, egy lány összeveszet egy barátnőjével. Gondolom mindenki ismeri a facebook nevű oldalt. Nah ez a lány ott, csinált egy I hate*****(itt a barátnő neve van)
A barátnő szülei is látták az oldalt, akikről kiderült h rendőrök(O.o) és a lányt fel akarták jelenteni és kirúgatni a sulijából. A feljelentéssel csak az a gáz, hogy a lány még nem múlt el 14, se 18 szal a szülei kerülnek bajba.
Tanulság:
Vigyázz mit teszel fel a netre, mert ki tudja milyen következményei lehetnek!!
2010. május 2., vasárnap
"Semmibe vesszük aki rajong értünk és rajongunk azért aki semmibe vesz minket"
Igen ez az idézet sokakra igaz. Mindig az kell nekünk, aki nem lehet a mienk és persze ezt tudjuk, de mire rendesen fel is fogjuk addigra már késő, akkor már fáj.
Persze mindig csak egy ember lenne képes megvígasztalni, de persze miatta sírunk...=/
Ha azt hiszed valakinek fontos vagy...99%-ban tévedsz. Úgyis semmibe vesz..ne erőlködj..
Most ennyi. egyelőre.
Persze mindig csak egy ember lenne képes megvígasztalni, de persze miatta sírunk...=/
Ha azt hiszed valakinek fontos vagy...99%-ban tévedsz. Úgyis semmibe vesz..ne erőlködj..
Most ennyi. egyelőre.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)