5-7. fejezet

5. fejezet

Így, egyformán teltek a napok. Nate néha hozzám szólt, néha pedig levegőnek nézett. Egynap amikor szokásos reggeli rituálém után, ami csak az alap dolgokat tartalmazta, beértem a suliba. Ott furcsa ünneplésbe ütköztem. Nem igazán értettem, hogy mi folyik, de elindultam matekórára. Amikor beértem a terembe épp nagy tömegben nyomorogtak egy ember körül. A tömeg közepén megláttam Nate-et, akin persze Lisa csüngött, szokásos pióca módján. Szótlanul leültem a helyemre és vártam, hogy elkezdődjön az óra. Útközben rájöttem, hogy Nate-nek születésnapja van, most lett 17. Persze bulit tart a hétvégén, hogy ezt megünnepelhesse és most mindenki el akarja érni, hogy meghívja.
-Hát nekem olyan mindegy, hogy meghív-e-dünnyögtem.
-Tényleg?-kötözködött velem Leila- Nekem nem úgy tűnik, hogy nem érdekelne Nate
-Ez nem igaz-gondoltam magamban, de hangosan nem mondtam ki, nem akartam még egy okot adni arra, hogy bánthassanak.
Miután túléltem a matek órát a sok ünneplő embertől, átverekedtem magamat történelemre.
-A rémálmaim színtere-gondoltam
-Vagy inkább mondjunk vágyálmokat-szólt bele Leila a gondolataimba.
Mostanában egyre morcosabb volt, csak nem tudtam, hogy miért. Hirtelen hallottam, hogy leülnek mellém és hogy valamit az orrom alá csúsztatnak.
-Tessék, ez a tied-szólalt meg egy ismerős hang.
-Ez meg mi?-kérdeztem, de nem néztem rá.
-Meghívó a bulimra.
-Nekem?-néztem rá csodálkozva.
-Igen, neked mosolygott rám és viszonozta a pillantásomat.
Elpirultam és gyorsan elfordítottam a fejemet. Persze a szokásos zuhanás sem maradhatott el, de most nem ez zavart. Mi ez a melegség az arcomban? Miért váltja ki belőlem ezt? Miért nem tudok úgy tekinteni rá, mint a többi fiúra?

Ezek a kérdések marcangoltak a buli estéiig. Nekem szerencsére nem volt bajom azzal, hogy mit vegyek fel, mert úgy sincs túl sok választási lehetőségem. Gondoltam, hogy ha már buli és normális ruhám úgysincs, akkor legalább a fejemet megcsinálom. Lenyúltam Fanni sminkjeit és bár nem volt túl sok tapasztalatom, de elég jót alkottam. Úgy döntöttem, hogy így jó leszek. Szóval elindultam, remegő lábakkal a megadott cím felé. Amikor megláttam a házat, leesett az álam. Ekkora házat életemben nem láttam még.
-Hű-nyögtem fel.
-Örülök, hogy tetszik-szólalt meg egy hang a hátam mögött, amit ezer közül is
megismertem volna. Megfordultam és a legszebb szempárral találtam szembe magamat, de ő csak a kezemet bámulta.
-Mit tettél a kezeddel?
-Melyikre gondolsz?
-A vágásokra. Miért van más is?
Megmutattam neki a szemet, amitől nagyott nézett.
-Miért bántod magadat?-kérdezte furcsa érzésekkel a hangjában
-Mert nem akarok élni és így ölöm meg magam szép lassan-vallottam, be miközben a cipőmet néztem.
Életemben előszőr örültem neki, hogy Lisa megzavart minkett. Gyönyörű volt mint mindig, és az a ruha. A szám is nyitva maradt tőle.
-Jé, szia Gina-köszönt nekem, undorral a hangjában-Nate beszélhetünk?
-Persze-válaszolta az érintett-Gina menyj be nyugodtan, mindjárt jövök.
-Persze, ne is zavartasd magadat-motyogtam és elindultam befelé. Hiba volt,de ezt akkor még nem tudtam.
-Nézzétek itt van a goth csaj!-üvöltött fel valaki.
-Sziasztok-motyogtam.
-Nézzétek, hogy fél-nevetett fel egy srác- gyere ide játszani velünk.
Amikor látta, hogy nem megyek, elindult felém furcsa vigyorral az arcán. Úgy gondoltam, hogy a verést már nem várom meg, így hát elkezdtem rohanni, az ajtó felé. Pont akkor szaladtam ki rajta, amikor Nate belépett. Félre löktem és csak szaladtam és szaladtam. Az egyik közeli játszótéren megálltam, leültem az egyik hintára és néztem a teliholdat és sírtam. Az összes smink elkenődött az arcomon, de nem érdekelt. Hallottam, hogy valaki jön és leül a mellettem lévő hintára, de az se izgatott.
-Bántottak?-suttogta valaki
-Mér pont Nate lát így?-kérdeztem magamtól
-Nem-válaszoltam. Eszembe jutott egy idézet, amit még régen hallottam. " Te megkérdezed mi a baj, én mosolygok és azt válaszolom semmi, majd elfordulok és azt suttogom: minden."
-Gondoltam utánad jövök és megnézem mi van veled-kezdett bele, de én félbe szakítottam.
-De minek?
-Mert nem tudom miért, de fontos vagy nekem, olyan vagy mintha a hugom lennél.
Mintha a huga lennék. Ilyenkor ordítanám azt, hogy:
-Nem akarok a hugod lenni! Azt akarom, hogy szeress! Szeretlek!
De persze nem tettem, csak néztem magam elé. Ő pedig leszállt a hintáról és elment...
és magával vitte a szívemet..

6. fejezet

A buli óta egyre csak az jár a fejemben, hogy: "mintha a hugom lennél". És ilyenkor mindig azt kérdezem a levegőtől, hogy:
-Miért csak úgy mint a hugodat? Miért nem vagyok elég jó neked.
Tegnap loptam, nem vagyok rá büszke, de hiányzott egy penge. Azótta egyfolytában vérzek és egyre mélyebbre hatol a kezemben. Az iskolában még annyira se vagyok jelen mint eddig. Nate az elején megpróbált szóbaállni velem, de amikor látta, hogy reménytelen, feladta. Mikor már egy hónapja így telt minden napom, meguntam. Összeszedtem a nem létező bátorságomat és írtam egy levelet neki történelmen, amit odaadtam neki. A levélben ez állt:
" Azt mondtad úgy szeretsz mintha a hugod lennék, de nekem ez nem elég. Mond meg tudnál-e szeretni igazán is? Vagy örökre én maradok a te "hugod"?
Gina
Remegő térdekkel vártam a választ, amit nagyban körmölt. Amikor odaadta majdnem elájultam miközben kihajtogattam.
"Találkozzunk az iskola után a játszótéren ahol a buli után beszéltünk és megmondom"
Nem tudom, hogy hogyan sikerül kibírnom a nap végéig, de egyszer csak azon kaptam magamat, hogy a hintán ülök és Nate-et várom. Pár perccel később amikor megláttam, olyan boldog voltam mint még soha, de türtőztettem magamat. Odaállt elém és elég idegesnek tűnt, de belekezdett:
-Figyelj Gina, el nem tudod képzelni, hogy milyen nehéz ez nekem. Jobb lenne neked, hogy ha csak barátok lennénk. Sajnálom.
Majd amikor már összeomlottam volna attól amit mondott odajött és megcsókolt.
-Szeretlek, gyönyörűséges, szomorú kislány, de tényleg jobb neked nélkülem.
-Én nem akarok nélküled élni.
-Tudom-mondta szomorúan mosolyogva.
-Akkor ne kényszeríts rá-kérleltem.
-Sajnálom-mondta és újra megcsókolt, majd elment.

Ezután a beszélgetés után egy hónapig nem jött iskolába. A végén kezdtem úgy érezni,
hogy megőrülök nélküle. Majd amikor egynap újra feltűnt, elképzelhetetlen boldogság
lett úrrám rajtam. Pedig mi van köztünk? Semmi. De azt mondta szeret! Mégse jár veled, Gina ne felejtsd el. De akkor is szeret!
-Hagyd már abba-szólt rám Leila.
Észre se vettem, de egyre többet hanyagoltam őt mostanában.
-Sajnálom-mondtam neki.
-Te kivel beszélgetsz Gina?-szólalt meg a legszebb hang hirtelen
-Nateeee!-kiáltottam és a nyakába ugrottam, de azonnal meg is bántam. Ez nem én vagyok. Mi lett velem?
-Én is örülök neked-mondta és megcsókolt.
-Azt..hit...hittem..neee..eeem..járunk..-nyögtem ki.
-Hát volt időm gondolkozni és nem bírom nélküled, bár ahogy látom te se nagyon-
mondta és rám kacsintott.
-Hát..az úgy volt...-mondtam pirulva
-Énis szeretlek-mondta nevetve majd megcsókolt.
Ezzel kezdetét vedte egy új Gina kialakulása és egy boldogabb élet.

7. fejezet
Ma reggel, hetek óta előszőr napfényre keltem, de már ez se zavart. Két szó járt a fejemben egy ideje. Boldogság. Szerelem. Két szó, ami egyetlen nevet juttat az eszembe. Nate! Reggeli rutinná vált, hogy vele együtt mentem iskolába. Ott már kezdték elfogadni a tényt, hogy járunk, de őt is kiközösítették, de fizikailag viszont nem merték bántani. Engem ugyanúgy szekáltak tovább, de már ez se érdekelt.
Boldog voltam, de lehet ez nem látszott. Nálam ez se ugyanolyan. Nem ugrálok, nem
sikitozom se semmi hasonló, belül vagyok boldog és ez meglátszik a kezemen, hisz a vágások száma egy ideje nem nő. És azt se vettem észre, hogy Leilával egy ideje nem beszéltünk, csak amikor már késő volt.
Nagyon késő..

Mostanában egyfolytában agyalok, pedig lehet nem kéne, hisz most örülni kell. Szóval ott tartottam, hogy minden reggel együtt megyünk iskolába. egésznap együtt vagyunk, csak este kell elbúcsúzni. Kezdek megváltozni, hisz már egy ideje nem sírtam, a pengére pedig már rá se nézek. A pszichológus sem értette, hogy mi ez a hirtelen javulás... Én sok mindent nem tudok: azt, hogy ki mentett meg, hogy mi ez a furcsa boldogság hullám és hogy hogyan érdemeltem ki ezt a boldogságot. Egynap beszéltem Nate-el arról a napról, amikor majdnem meghaltam. Elmeséltem, hogy mi történt aznap, ő pedig csak mosolygott. Nem értettem, hogy ebben mi a vicces, ezért rákérdeztem. Azt mondta ő volt az aki megmentett, a szem pedig amit láttam, az az, hogy sírt. Miután más magyarázat nem volt, gondoltam elhiszem neki. Talán nem kellett volna.

Nate szemszöge

Eddig minden jól halad, büszke lehet rám. Megszereztem magamnak őt így a feladatom felét teljesítettem. Szegény, kis naív kislány, azt hiszi szeretem. Hah. Én olyat nem tudok, hogy szerelem, egyszerűen csak egy feladat, mint ahogy a többiek voltak. Igaz, ő más mint ez előző lányok, vele könnyebb lesz elbánni. Túl könnyű. De mi az érzés? Csak nem sajnálom? Dehogyis. Soha senkit nem szerettem, őt se fogom. Nate nyugodj meg! Ott jön, ideje felölteni azt a szokásos mosolyomat, amitől mindig elpirul. Olyankor olyan szép. Miket gondolok??!! Teljesen elvette az eszemet az a gyönyörű szempár? Nem engedhetem, nem tehetem meg. Aki olyan mint én, nem lehet szerelmes. Akkor miért érzem mindig azt, hogy vigyáznom kell rá és miért vagyok szomorú, hogy ha elbúcsúzunk? Mi történik velem? Ideért. Megint azzal az ártatlan tekintetével néz rám, megint érzem, hogy zuhanok, zuhanok bele a feketeségbe. Kénytelen leszek megcsókolni, nehogy gyanút fogjon. Kénytelen? Ezt most úgy mondom mintha sajnálnám. Sajnálom is! Nate hiába áltatod magadat, már elvesztetted ezt a csatát. Vele nem tudod megtenni. Dehogynem! Én sose veszítek! Kicsit pihentetem az egészet. Azt mondom, hogy megbetegedtem és kipihenem magam. Igen! Ez lesz a legjobb megoldás.

Másnap
Ma nem mentem be az iskolába, ezért úgy döntöttem, hogy meglátogatom Lilit, a nővéremet. Ő mindig tud segíteni nekem, hisz ő még nálam is kegyetlenebb.
Ahogy ajtót nyitott, tudtam, hogy minden rendben lesz. Intett, hogy bemehetek és én így is tettem. Leültem egy karosszékbe és kifújtam magamat.
-Hello, öcsi! Mi szél hozott erre?-kérdezte.
-Segítségre lenne szükségem.
-Na mi a probléma? Az áldozat nem úgy viselkedik, ahogyan kéne?-mosolygott gúnyosan.
-Dehogynem-kacsintottam rá.
-Akkor?
-Kezdek furán érezni, sajnálom, hogy ő a következő és meg akarom védeni...magamtól- mondtam kertelés nélkül, szomorúan mosolyogva.
-Óóó öcsi szerelmes lett-nevetett rajtam a nővérem.
-Dehogy lettem!-tiltakoztam.
-Figyelj másnak be tudod adni, hogy nem, de ne felejtsd el, hogy rokonok vagyunk. Igaz, velem ilyen még sosem volt, vagyis de, ha meggondolom egyszer, de őt gyorsan elintéztem, mielött komolyabban elkezdtem volna érezni valamit iránta.
Órákig beszéltünk, hogy mit kéne tenni és úgy döntöttünk, hogy befejezem. Nem nagyon volt ez a döntés kedvemre való, de belementem. Tudtam, hogy nemsokára vissza kéne menni az iskolába, de pár napig még otthon maradtam és sokat aludtam.

Izzadtan és zihálva ébredtem, megint róla álmodtam. Minden álmomban benne volt és mindig láttam, hogy mit tett a kezével. Azok a vágások, egyre mélyebbek és mélyebbek. Amikor azokat láttam egyre jobban elfogott a bűntudat. Miket beszélek? Hisz már rég kiöltek belőlem minden érzést. Akkor mégis mivan most? Bárcsak tudnám.. De akkor is végig csinálom.
Végig...