Empty...

Sokan azzal jönnek, hogy kiraknák magukra a megtelt táblát, én ezzel ellentétben, azt raknám ki, hogy kiürült. Olyan szinten nem maradt bennem semmi, hogy az hihetetlen, most épp azzal foglalatoskodom, hogy szép sorban visszatöltögessem magamba...

Elmesélem száműzetésem napjait is:
Szerda este, persze szakadó esőben rohangáltunk és egy blúz volt rajtam a kabátomat meg a fejem fölött tartottam, esernyőként. Ennek hála megfáztam, de nagyon aranyosan. Csütörtökön aludtam és mindenféle hülyeséggel szórakoztattam magam, majd pénteken jött ki rajtam igazán a betegség, majd szétrobbant a fejem, meg minden. Szombat elég lassan telt, de este végre gép elé ülhettem és visszatérhettem az életbe..úgyahogy, mert még mindig szarul vagyok.
C szingli, csakhogy ezt így megtudjam 3 nap kihagyással, és h kiakadhassak, xnek meg bejön y és x-t nem utálhatom meg, mer nem, y meg az a személy aki régen a mindent jelentette számomra..nah menőő, mi? Szép lesz, ha ezek összejönnek itt nekem, azt ezt fogom bámulni..uff...
Jó, mondjuk ne siránkozzak, ha én választottam magamnak a szingliséget, de akkoris, miért kell erről nekem tudnom és egyáltalán miért? Persze, már régebben is tudtam, hogy így lesz. M1....mindenki boldog, Eszter tűr...ez a szokás;)

Miért nem maradhatott minden így ahogy volt?
Miért tettem tönkre azt ami jó volt?
Miért jártattam én a számat, minek vallottam szerelmet?
Miért nem tartottam titokban az érzelmeimet?

Miért romlik el minden egy pillanat alatt?
Miért rontom el a pillanataimat?
Miért szeretem én Őt ennyire nagyon?
Hogy az érzés belülről szétrágjon?

Kell nekem ez az átkozott szerelem?
Hogy küzdjek érte míg ő nem?
Hamis illúziókba próbáljam rángatni magam,
hogy lehet egyszer több annál ami most van.

De nem lehet és nem is lesz,
hisz ehez két ember szükséges
hiába szeretem minden porcikámmal
ha ő meg nem érez így irántam.

Szeretlek!Szeretlek!Szeretlek édes!
Nem tudom máshogy mondani, hogy értsed,
nekem nem kell más, csak téged akarlak
hogy ölelj és érezzem ajkad,
hogy egyszer mond énis úgy kellek neked,
ahogy halnak a víz, és te hiányzol nekem.

Ez nagyon régi, de ez emlékeztet arra, hogy miért is maradok szingli, miért is nem leszek szerelmes..eddig megy, bár mostanában kezd egy kicsit a nehezemre esni. m1...
Majd lesz valahogy.