....=/már megint én vagyok a hülye...

Mert végül mindennek ez lesz a vége, hisz ki más hibás mindenért, ha nem én. Miért is fontos számomra egy barátság? Ja télleg bocsi, hogy megpróbáltam, hogy azt hittem számíthat az egész bármit, de látom megint csak az álmaimat kergettem. Mert ilyenkor látom, hogy nem maradt senkim, mert örüljek, hogy csak néha beszélünk azt annyi..Hát köszönöm tényleg. Nikivel mondjuk még most is meg tudunk mindent beszélni, de vele meg kevés időnk van egymásra, túl kevés. Zitával nem tudom mi lett, egyszerűen leszar engem... Norbi is el van havazva mindennel, azt ennyi, vége nincs senkim. Maradhatok egyedül és már barátaim sincsenek, egy ember nincs akinek ideje lenne rám. Vágom, mindenkinek fontos a jövője, mert nekem is, de azért tényleg elég rosszul esik, hogy már megint ennyit érek. Lehet, hogy Evelinnel csúfos kudarcba fulladt a barátságunk, de akkoriban legalább úgy éreztem, hogy van valakim, nagyon sok időt töltöttünk ketten, meg hármasban Nikivel és akkor sose volt hiányom. Sose éreztem úgy, hogy egy barátom se maradt. Most meg mindenkivel eltávolodtunk és még így is hogy fuldoklom az ismerősökben, még így sincs senki, aki kitöltené ezt az űrt. Szóval megint magamra maradok, hogy egyedül oldhassak meg mindent, egyedül kell kimásznom ebből is.