Van egy ember akinek mindig szeretem elolvasni a bejegyzéseit. Ma is elolvastam, de lehet, hogy nem kellett volna. Nem sok közöm van a dologhoz, de a lényeg az, h a legjobb barátja és az exe még most is szeretik egymást. És, hogy a srác már egy éve szereti a barátját. Amikor olvastam eszembe jutottak az emlékek. Olyan képek a múltamból amiket el akartam nyomni magamban és mostanáig sikerült is. Többször voltam hiába szerelmes, a végére már hozzá is szoktam. Volt egyszer még nagyon régen, h viszont szerettek és évekig szerettük egymást. Majd el kellett válnunk. Nem volt komoly kapcsolat hisz még csak óvodás voltam, de nagyon letört. 3 évig sírtam utána és mindig reméltem, hogy viszontláthatom. Egyszer kaptam tőle egy képet amin kutyák woltak. A kép eltört, sőt anyám egyszer kidobta, amin úgy kiakadtam, hogy egy egész estét végig bőgtem. Anyám látta, hogy mennyire szenvedek és visszaszerezte nekem. Azóta is a szekrényemen van. Már nem emlékszem az arcára, a hangjára se és több mint 7 éve láttam utoljára. De ez mindig is kínzott. Az első szenvedésem amit követett a többi.
Amikor úgy éreztem mást is tudok szeretni, megint szerelmes lettem. Az osztálytársamba és az egyik legjobb barátomba. Évekig szerettem, hiába. Soha nem szeretett viszont. Mégis jó barátok voltunk és kibírta az egészett a barátságunk. Majd 3 év kemény szenvedés után kiszerettem belőle. Azt hittem minden rendben lesz, de nem úgy volt. Egy baleset miatt(hanyagoljuk) iskolát kellett váltanom. Azt reméltem ha eddig kitartott a barátságunk most is kifog. Nagyon nagyot tévedtem. szinte az összes barátom elveszítettem, volt akit hamarabb volt akit később. Vannak akiket nagyon szerettem és manapság már szóba se állnak velem. Van aki köszön és van akivel még ha ritkán is látjuk egymást úgy ahogy jó barátok maradtunk. Tudom, hogy nem olvassák ezt és tudom, hogy nincs időm rájuk, de volt köztük akit testvéremként szerettem és olyan sebet hagyott bennem ami még most is vérzik..
És az utolsó egy frissen szerzett seb. Most nem az, hogy a legjobb barátaim kezdenek cserben hagyni.. Nem. Tudom, hogy nem ismerjük egymást. De rájöttem hiába is hajtanék, hogy megismerjük. Olyan dologra vágyom ami már foglalt. Nem a szívére, nemis a legjobb barát címére. Ez egy megfogalmazhatatlan hely lenne a szívében. Egy olyan ember akarok lenni számára akinek néha segít, máskor csak hülyülnek. Valaki kell aki elfeledteti velem, hogy a már szinte testérem utál, ha meglát keresztül néz rajtam. A másik akit testvéremként szeretek, meg próbál jó barátom "testvérem" lenni, de mégis mindig én szorulok háttérbe. Valaki kell aki a magányból kihúz. De hiába, tudom, hogy ez a hely a szívében foglalt. Nem fogok hiába küzdeni, de fel se adom. Keresek valakit aki "befogad" és elvisel. És egyszer megtalálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése