Sok emberben megfordul ez a kérdés egy nehézség, egy akadály miatt. Mindig úgy éltem és azt hallottam, h nem szabad feladni, hanem küzdeni kell. Talán a nép múltja amihez tartozom vagy a családom miatt? De ez mindig megmaradt bennem. Küzdeni! A mai napig, amikor rájöttem, h már csak a semmiért küzdök. Egy életért ami mindig csak szenvedés lesz és sose lesz jobb. Én rontottam el a boldogságom, az én döntésem wolt minden. Most el kell viselnem a következményeket. De úgy érzem nem megy. Úgy érzem életemben előszőr fel fogom adni, és ez lesz az utolsó amit teszek. Feladom és vége mindennek. Jobb lesz így? elhagyni ezt a fájdalommal teli mégis néha boldog életet? Az ismeretlen semmiért?
Nem tudom..
:D
VálaszTörlés