És most jöjjön egy saját vers...
Kérdőn nézek az égre
mért van máris vége?
Nem volt még elég
szeretném még enni a boldogság kenyerét.
Szeretnék szeretni,de nem merek,
az érzelmek közt elveszek.
Szeretném hinni, hogy lehet még folytatás
de egyre csak halványodik a remény
a boldogság szivárványos egén.
Félek, a holnap sötét felhőjétől
az elmúlás ködös levegőjétől
nem bírom kimondani, hogy vége
minden este csak sírva nézek az égre
és kérdem magamtól, a csendtől a magánytól
hogy romolhatott meg valami ami boldog és bátor
mi nem érzett szomorúságott
csak a szerelemtől teljes boldogságot.
Kívánom neked teljes szívemből
még ha nem is velem,
legyél boldog újra a szerelemtől.
Találd meg azt a lányt
aki feloldozza a magányt
ki meg teszi azt amit én nem tudtam
jobban szeret mint én, boldoggá tesz
és egy elszakíthatatlan lánc mi köztetek lesz.
Ha nem látjuk egymást, szerelemtől csillogó szemmel
a szívem tiéd és magába zárt sok sok könnyel.
Kiabálja neked örökké, hogy szeretlek
és kérdi, hogy mért lett vége ennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése