Hülyeség...=/

Mindig amikor lelép msn-ről úgy érzem mintha újra meg újra elhagyna. Ugyanúgy fáj mint akkor és nem sok választ el attól, hogy megmondjam neki, hogy szeretem, ugyanúgy mint eddig, ha nem jobban. Amikor beszélünk kevésbé fáj, de közben úgy szeretném ha itt lenne, ha megölelhetném, ha legalább az illatát érezhetném. Vagy legalább lássam. Csak távolról, csak egy pillanatra. Soha nem éreztem még ilyet. Sokszor fájt, de ilyen rossz soha nem volt még, ennyire még soha nem akartam senkit szeretni és azt, hogy szeressen.
Megbolondultam?

Mai napŁŁ

Reggel miután drága hugom felkeltett, elkezdtünk készülődni. 11-kor megjöttek nagyszülei majd negyedórával később unokatesómék is. Én rögtön az én drága Benimmel foglalkoztam, bár azért másokkal is. Nagyon cuki volt, kaptam puszit, amikor elmentek odajött és megölelt. Imádom a kis felpörgött törpét^^. Áron neked meg boldog szülinapot utólag is.
Este Zsuzsi fellépése volt, ott volt Imola, elvoltunk, meg Ádám is befutott 5 percre, hát nem volt beszédes, de nem baj.
Aztán hazajöttünk és azóta ülök és nyomom a gépet, mint egy jól nevelt kocka.xD

A tegnapi meg a mai nap

Tegnap azaz szerdán, egy év után bementem a régi sulimba. Evivel mentem és futottunk, hogy még becsöngő elött beérjünk. Első utunk Ági nénihez vezetett, aki pár perc után felismert. Beszélgettem vele kicsit, majd elmentünk az aulába, ahol a fiúk pin-pongoztak. Volt aki felismert volt aki nem annyira és volt pár kedves beszólás, mint pl a ki vagy te. Felmentünk és benéztünk Zsuzsihoz és köszöntem Anikó néninek, aki nem ismert fel, de hugom elmondta, hogy ki vagyok, amin meglepődött. Találkoztam Ildikó nénivel és köszöntem és miután elmondtam, hogy ki vagyok, majdnem a szívroham vitte el. Megváltoztam azalatt a négy év alatt amióta nem látott^^. Majd derült égből törpe Imola a nyakamba ugrott, ő elsőre felismert. Felmentünk a terembe ahol volt aki köszönt kaptam egy ne márt, meg egy ki az az Eszter-t, de nem baj elnézem nektekxD.
Meghívtak színházba.
Este odamentem, igaz majdnem eltévedtem, de sebaj.
Borisz megszólalt:
-Ez meg, hogy került ide?
Elmeséltem neki, hogy gyalog meg trollival.xD
Majd bementünk és leültünk a helyünkre. Imola kezdés elött befutott és megkérdezte, hogy hányadik felvonásnál járunk. Mondtam neki, hogy ez lesz az első és semmiről nem maradt le. Amikor elsötétült minden, a drága beordított, hogy azott Ábel?xD Elvoltunk, kínoztuk az elöttünk lévők idegeit, megették a perecemet, hülyültünk. szép este volt. Hiányoztatok.

Na és jöjjön a mai nap.
Miután megálmodtam nagymamám halálát, összevesztem anyummal, sírtam a villamos megállóban, a suliban egy ember halálát tárgyaltuk, összevesztem Evivel, ezekután elmentem sétálni. Kimentem a Városligetbe, leültem a Hősök terén és elmondhatom, hogy csodás volt. Igaz egyedül voltam, igaz csak a telóm meg a zene volt velem, de sütött a nap, minden ragyogott és meg mint aki szárnyal. Igazából leírhatatlan érzés volt.
Puxx mindenkinek.

Miattam van?

Én dobtam el én mondtam meg neki, hogy száljon ki az életemből. Miattam halt meg? Hiába kínzott, szerettem és úgy érzem miattam halott most. Nem én öltem meg, de akkor is a lelkiismeret nem hagy nyugodni. Talán valamit máshogy kellett wolna tennem?=/ Igaz azzal, hogy kizártam az életemből számomra olyan volt mint aki halott, így nem fáj annyira hisz megszoktam, de mégis az érzés, hogy talán miattam van az egész nem hagy nyugodni.
U.I.: aki megkérdezi, hogy ki halt meg, lecsapom.

Amikor van az a késztető érzés

Amikor úgy érzed, hogy valamit meg kéne tenned és ez nem hagy nyugodni. Bennem is van egy ilyen érzés. Meg akarom mondani neki, hogy szeretem, látni újra, ahogy mosolyog. Nekem az is elég ha csak látom. Ma bekapcsoltam a tv-t és ment a randikommandó és a végén a csaj meg a pasi randiztak és az Aréna tetőteraszán találkoztak. Igaz nem volt hó épp, de akkor is elfogot a szomorúság és a boldogság egyszerre. Ott történt a legszebb dolog az életemben, de ez csak emlékeztet arra, hogy elbasztam. Tönkre tettem mindent.
SZERETEEEM! És bármit megadnék, hogy visszakaphassam..=(

Basszam meg a vallásom?

Kaptam ma egy kedves beszólást, miszerint basszam meg a vallásom. Bocs, hogy megszülettem, bocs hogy én nem vallom magam magyarnak, bocs, hogy más a vallásom. Sőt egyszerűen bocs, hogy élek!!
Az ha valaki beleköt az ízlésembe bármimbe, nem érdekel, de akit zavar a vallásom az húzzon el a picsába, mert jobban jár úgy..azthiszem..

Szívből szeretni annyi érte mindent feladni...

Tegnap én mazochista megkérdeztem tőle, hogy van-e neki kiszemeltje. Hát van.. Mit is hittem? Talán azt, hogy van esélyem még? Én naiv fasz..ő már túllépet, én vagyok az a barom, aki mégnem. Sok sikert kívántam neki, hisz szeretném ha boldog lennék. De tudjátok úgy éreztem magam mint akinek beleszúrtak valamit a szívébe és még meg is forgatták benne. Szóval csodásan. Nem sírtam, igaz volt egy könncsepp a szememnél, de az az igazi fájdalom amit belül hordozunk titokban, csendesen. Ha ő vele lesz boldog, hát legyenek. Ha más nem a barátja leszek, így legalább mellette lehetek mégha bele is őrülök abba, hogy nem lesz olyan mint régen, legalább ennyi örömem legyen.
A másik..anyummal beszéltük, hogy ki kell tudni adni magunkból az érzelmeket. Én egyedül blogon tudom elmondani a bajaimat, mivel nincs senki más.. Barátnőim most biztos idegesek, hogy mi az hogy nincs, hisz itt vannak ők. Az az igazság, hogy nem. A barátságunk gyenge lábakon áll. Mi van, hogy ha amint vége a sulinak szétválunk? A lányok olyanok, h ha összevesznek képesek a másik minden titkát elmondani. A fiúk nem, a fiúk mások. Azt mondják a fiú-lány barátságok erősebbek. Hát jó, de fiú barátom sincs. Akkor kivel beszéljek? Járjak pszichológushoz vagy esténként meséljek a párnámnak vagy magamnak, esetleg a plüssállatoknak a polcon?
Csodás.

Üzenet

Tudom, hogy olvasod néha a blogomat. Szóval üzenek most neked. Több mint 3 hónapig kínoztál és még utána se hagytál békén, emlékként, fájó, vérző sebként mindig visszatérsz valahogy. Hagyjál békén, gyűlöllek, tönkre tettél, depresszióssá tettél, most már túl vagyok rajtad. Hagyjál élni, tűnj el az életemből, örökre!!

Mostanában

Még kedden jött egy ötlet, hogy most egy darabig nem gépezek. Pontosan tegnap estig bírtam, de ez még hozzám képest is nagy szó. Na lássuk mi is történt addig, mert hát az élet attól még nem ált meg ugyebár.

Szerda:
Niki drága küldött egy sms-t reggel, hogy ő köszöni szépen, de nem jön suliba. Így hát ketten voltunk Evivel. Aznap már túl voltam a semmibe meredő, depis állapotomon és elkezdtem a térjünk vissza önmagunkhoz akciót. Jó nap volt, sokat hülyültünk, főleg technikán. Majd Evi átjött hozzám, mert kedden volt anyum szülinapja és meg akartuk lepni kicsit megkésve egy szülinapi vacsival. Én mentem vásárolni és körübelül két órát vásároltam, az eladók hülyének néztek miután 20-szor bementem még egy-két elfelejtett dologért. Miután sikeresen hazarugdostam vagy 20 kg kaját és a kezem is valahogy túlélte, hugom meg Evi már jó pár kaját megcsináltak. Engem még párszor leküldtek, de azért néhány kajában én is segítettem. Vagy 6 óra főzőcskézés után már volt egy tonna kaja. Tehát jöhetett a vacsi. Leültettük a családot enni, Evi addigra már hazament. Elkezdtük tálalni a kaját. Voltak érdekes részek pl.: majdnem elfelejtettük betenni sülni a pizzát, a tészte összeragadt azt elég nehezen szedegettem szét, a fagyi totál megfagyott mire hugom berakta a mikróba és utána én kanál ütögettem mire lett belőle valami. Ezeken kívűl jól sikerült az este, anyum nagyon örült neki és majdnem elsírta magát örömében. Természetesen totál rosszul voltunk és a kaják se fogytak el, de nem is az a lényeg.

Csütörtök:
Niki visszatért közénk, és hát miután mi elég kattantak vagyunk, most se unatkoztunk.Délután elmentem a rajztanáromhoz rajzolni, miután leesett neki, hogy megbeszéltük. Evi elkísért miután ő is jól rajzol(jobban mint én) és hát elrángattam. Nem voltunk egyedül egy adag kisebb gyerekkel voltunk összezárva. Eggyik srác odajött hozzám dumálni( Evi szerint rámhajtott, meg én is ráO_O) és hát elperverzkedtünk miközben rajzoltam a pulykámat(igazából fácán). Majd Evi kijelentette, hogy én most megyek át hozzájuk. Mondom de jó és hát elindultunk hozzá. Útközben már nem tom melyikünknek asszem nekem jött az ötlet, hogy ugorjunk el a Symába. Hát szar ötlet volt, de m1. Letettük a táskánkat Evinél és átsétáltunk. Persze milyen meglepő Zsoltnak épp edzése volt. Mi leültünk Evivel szórakoztunk, a pasik seggét bámultuk és jókat nevettünk. Bár voltak pillanatok pl az hogy Zsolt drága az orrom elött állt neki csajozni ami hát kurwa jól eset télleg, de valahogy uralkodtam magamon és nem mentem oda és csaptam le mindkettőt. LEhet haladok az önuralomban. Miután szerencsésen túléltem bár Tessi drága hozzám vágott egy nagy darab jeget, elindultam haza persze a táskámat elöbb elhoztam Eviéktől. Itthon nem volt semmi, rajzoltam, fürdötem, a szokásos magyarul.

Péntek:
Pénteken nem igazán történt semmi. Kimentünk tesin az udvarra, ahol drága fiúk nekiáltak megdobálni minket. Erre elkezdtem megverni mindet, mire kaptam egy jó adag tapizást. Hát nagyon csúcs volt. Suli után láttuk a helyes kicsapott fülű srácot, nem néztek hülyének.xD Aztán végül elindultam Evihez, milyen meglepő. A trollin találtam ezer forintot( télleg találtamxD és nem vki más zsebében) és hát ki gondolta volna, vettünk 3 doboz energia italt. Leültünk és elkezdtük meginni, majd amikor már majdnem befagyott a seggünk elindultunk Evihez. Ott voltam nála beszélgettünk stb majd elmentem edzésre. Nem volt edzőm csak a segítője vagy kije. 20 percet ültünk az öltőzőben, igaz senkit nem zavart. Nézegettünk anyagokat az új ruhához, majd a fél edzésre bementünk. Elgyakoroltuk párszor a táncot, majd go home. Megvártam Berni drágámat aki vagy jó egy órát öltözött és elindultunk. Útközben beszélgettünk, hogy miért is váltottam sulit és elmeséltem az ablakos sztorimat. Majd egyedül folytattam az utamat haza. Itthon anyum megtanított relaxálni, aminek annyi a lényege, hogy leülsz, vagy fekszel ahogy kényelmesebb. Majd szép sorban elkezded ellazítani a testrészeidet. Majd amikor már minden izmod ellazult elképzelsz egy szép helyet, lehet emlék is bármi, ami boldogsággal tölt el és pár percig fekszel és azt képzeled. Én nem mondom inkább el, hogy mit képzeltem, de mondhatjuk addig a pár percig olyan boldog voltam mint még soha és amikor abbahagytam elkezdtem fázni és minden bajom lett. Fura dolog mi? Utána igazából nem csináltunk már semmit.

Szombat:
A szokásos punnyadjunk itthon nap. Délután átjött Evi(összenőttünk már picit) és elkísért engem meg a hugaimat a tenisz versenyre. Jó volt mert amikor nem jáccottam, akkor pontokat számoltam, labdákat dobáltunk, szal nem unatkoztunk. 4. lettem és nem a négyből szal jó vagyokxD. Evi kipróbálta a teniszt hát elég félelmetes volt, majdnem megölt mindenkit. Majd eljöttünk hozzánk és én Evi meg Anna(hugom) őrültködtünk, gépeztünk stb. Majd 11-kor kikapcsoltuk a gépet és feküdtünk, beszélgettünk, zenéthallgattunk(meg Kiss Ádámot) ettünkxD(babapiskótát) majd elaludtunk. Én meg Anna a földön, Evi meg az ágyamban.

Hát ennyi volt, ma itthon punnyadok, tanulok, gépezek stb.

Van 2 új versem, az egyiket akkor írtam amikor bunkó voltam Zsolttal, a másikat meg szombat reggel.

Itt az első:

Fáj de miért? Miért bánt?
Kínoz és nem hagy. Magához ránt!
Szeretem, szívem minden tüzével,
Hív mégis a magány a nagy erejével,
Csalogat, csábít,
megyek és tovább ámír,
jót ígér, de az hol van,
elvesz mindent ami már megvan.
Ellopja a nyarat a lelkemből
a repdeső pillangókat innen belülről.
Ne hagyd, hogy elraboljon,
hogy magához láncoljon!
Ne hagyd, hogy elvegyen tőled
hogy a gödörbe lökjön végleg!
Ne hagyd, csak szeress, nagyon,
harcolj, küzdj, csókolj, ölelj forrón!
Mint a nap végén,
álomba merülök én,
Te vagy velem akkor is, nem más
nézz az égre és csillagot láss,
legyek én ki kell, s ne más,
legyen mind igaz, s ne csalás.
A hold mi ma világít
és ha ez számít
Szeretlek, még ha nem is látszik.

És itt a második:

Hiányzol, mégse fáj,
emlékek, mikor összeér két száj,
az, ahogy öleltél, szerettél,
az illatod, s akivé tettél
azzal, hogy elhagytál,
eljött az idő, a változás,
a keresés, a kutatás,
a sok tanulás, vágyakozás,
könnycseppek, s mosolygás.
Ugyanúgy szeretlek, s ez éltet
rád gondolok, s érezlek.

Szeretlek, hiányzol, légy boldog!(L)ŁŁ
Remélem tetszettek, de ha nem akkor nem. Nekem tetszenek, mondhatjuk a szívemet adtam beléjük.
Peace

Boldog Születésnapot!

Hát igen ma van a születésnapja az egyik embernek akinek az életem köszönhetem. Annak aki megszült, az édesanyámnak.
Nagyon szeretem még ha néha nem is látszik. Egy dologban nagyon szeretnék rá hasonlítani és ez az erő ami benne van. Én is ilyen erős szeretnék lenni. Nem fizikailag, lelkileg.
Nagyon szépen köszönöm neki azokat a dolgokat amiket megtanított. Azt hogy nem szabad feladni.
Szeretlek!(L)

Fura amikor azt hiszed, hogy valaki tényleg szeret. Majd fog és elhajít mint egy megunt játékbabát.
Azt mondtad egy barátnőmnek, hogy akik külsőre bejönnek azoknak nem teccik a belsőjük. De talán ismerd meg az embereket elöbb. Az hogy elítélsz valakit úgy, hogy nem is ismered. Ilyenkor ugyanolyan vagy mint Hitler, annyi különbséggel, hogy nem kezdesz el gyilkolászni. Ő se ismerte a zsidókat, cigányokat, melegeket stb. csak egyszerűen elítélte őket. Volt hozzá joga? Undorító egy dolog szerintem.
Republic-Ha itt lennél velem
Ezt énekeltem ma egész nap. Bemásolom a szövegét:
Én mennék veled, de nem akarod,
csak nézek utánad az ablakon.
ahogy egy kisfiú, ha nem hiszi el,
hogy most már menni kell.

A mesének vége és álmodom,
hogy virág nyílik a domboldalon
a felhők fölött ragyog a nap,
ha itt lennél velem.

Én letörölném a könnyeid,
és elmondanám, hogy szép lehet
a holnap, hogy ha elhiszed,
ha itt lennél velem.

Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem
én nem engedném el
többé már sosem.

Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem.
én nem engedném el,
többé már sosem.
Kedvesem.

A mesének vége és álmodom,
hogy reggel újra fel kel a nap,
igazat mond és megsimogat,
ha itt lennél velem.

Én mennék veled, de nem akarod,
csak nézek utánad az ablakon.
ahogy egy kisfiú, ha nem hiszi el,
hogy most már menni kell.

Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem.
én nem engedném el
többé már sosem.

Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem,
én azt kérném megint,
hogy hazudj még nekem,
Kedvesem.

Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem
én nem engedném el,
többé már sosem.

Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem,
én nem engedném el.

Még edzésen is csak énekeltem. Meg jó erőseket ütöttem, edzőm meg is szólalt:
Eszter látom jó erőben vagy ma.
Még anyum is megkérdezte, hogy mi a baj. Ennyire látszik? Már elnyomni se tudom a fájdalmat, a családom elött.

A múltam..

Egy ember a tudtomra adta, hogy szerinte túl sokat foglalkozom a múltammal. Így hát gondoltam leírom a múltamat. Kicsit hosszú lesz, de ideje túllépni rajta.
1995. július 25-én Budapesten megláttam a napvilágot. Akkoriban még egykén tengettem napjaimat, így minden figyelem felém irányult. Ez körübelül 2 évig volt így, amíg meg nem született a hugom. Szerettük egymást, de mivel ő volt a kicsi ő kapta a több figyelmet. Hát el lehet képzelni, hogy esik ez egy kisgyereknek, de tűrtem, hisz még pici voltam, meg én is foglalkoztam a hugommal.
Rá három évvel megszületett a kisebbik hugom. Akkoriban már Pestről Budára költöztünk. Miután ő volt a kicsi, rá figyeltek, de mivel nagyobbik hugommal ott voltunk egymásnak, valahogy túl éltük. Akkoriban óvodás voltam. És ekkor estem túl az első szerelmen. Igen, már oviban sikerült. Volt egy fiú, akivel hát amenyire az óvodások képesek, szerettük egymást. Szinte levakarhatatlanok voltunk. Közös szenvedélyünk a foci volt, szinte egésznap rugdostuk a labdát.
Majd mint minden gyerek életében, az enyémben is jött az iskola. Szerettem azt a sulit, mert jó volt a hangulat, de hiányzott az ovis nagyszerelmem. 3 évig mindennap reméltem, hogy egyszer viszont látom. Azóta se láttam. Szerettem álmodozni, hát nem tett jót. Aztán 3. osztályban kezdtem rájönni, hogy esélytelen, hogy újra lássam, szóval ideje volt tovább lépni.
Abban az évben jöttek új diákok. Volt köztük egy fiú, akivel jóban lettünk, még most is elég jó haverok vagyunk. Hát igen amilyen ügyes vagyok belé is belészerettem. Megmondta, hogy ő nem szeret, én mégis valami csodában hittem vagy nem tudom. Körülbelül két évig álmodoztam, hogy egyszer mégis. Hátnem. Végül beletörődtem.
Én voltam az osztályban a stréber gyerek. Ha lecke kellett rohantak hozzám, emiatt is meg amiatt hogy a legmenőbekkel barátkoztam, elfogadtak. Majd ötödik, hatodik osztály környékén, amikor már szerelmes nem voltam épp, úgy döntöttem, hogy elég a jó kislány szerepből, hogy mindig csak kihasználnak a jó szívűségem miatt. Gondoltam megváltozom. Hát sikerült is. Volt egy fiú akivel nagyon szerettük egymást, majd hirtelen jött a hír, hogy öngyilkos lett. Na akkor omlottam össze nagyon. Egy évig tartott mire feldolgoztam valamennyire. Közben jött az iskolaváltás, gondoltam itt lehetek más, hisz nem ismerik a régi énem. Elkezdtem lefele csúszni, piáltam, a jegyeim romlottak, a legjobb barátaim egyedül hagytak a szarban. Majd szereztem új barátokat, akik máig is megvannak. Köszönöm nekik, hogy minden hülyeségemmel együtt szeretnek. Abban az évben beleszerettem az egyik idősebb srácba a suliban. A fő gond az volt, hogy barátnőm is bele volt zúgva. A sráccal jóban voltunk, de azelött soha nem szenvedtem úgy mint akkor. Naponta meg akartam halni, végig bőgtem a napokat. Mondjuk, hogy elég depressziós voltam. Majd amikor végre kinyögte, hogy nem jövök be neki, semennyire és köztünk soha nem lesz semmi, sikerült feldolgoznom. Ha elöbb szól talán megkímél egy kevés szenvedéstől. Azon a nyáron megint szerelmes lettem, rólam tudni kell, hogy nagyon könnyen szerelmes tudok lenni, kiheverni már nehezebb. Az a srác úgy átvert, hogy nézni szép volt. Egy keveset sírtam, amíg ki nem derült, hogy át lettem vágva, akkor aztán túl tettem magam rajta.
Ezután következett életem legrosszab és legjobb három hónapja. Ki gondolná, de megint szerelmes lettem. És most viszont szerettek, vagyis azt hittem. Nagyon boldog voltam, igaz volt közben egy elég durva eset. Sikerült totál berúgnom, majd úgy elmenni előkészítőre, majd a tanár hívta a szüleimet végül a detoxban kötöttem ki. Szép eset volt, azóta mértéket tartok az alkohollal.
Szerelmes voltam, és nagyon vak. A srác többször átvágott, de én még mindig szerettem, majd három hónap szenvedés kellett ahoz, hogy rájöjjek, hogy nem szeret és abba kéne hagyni, mert beleőrülök. Töröltem msn-ről, myvip-ről stb. Azaz az életemből.
Örültem, hogy végre szingli vagyok, és ezt az álapotot meg akartam tartani, de mivel a szerelem sose kímél, ez nem jött be.
Barátnőm szerelmes lett egy srácba. Gondoltam összehozom őket, mert rá is ráfér már egy kis boldogság. Persze nehogy már valami úgy süljön el ahogy én szeretném. Felvettem a srácot msn-re, jól elvoltunk és utána kicsit furán éreztem magam, mint aki repked járás helyett. De ezt megtartottam magamnak. Majd elmentem barátnőm edzésére, hogy hát csekkoljuk csak le. Na ott és akkor vesztem el. Amikor megláttam, ott éreztem, hogy az én részemről több lesz itt mint barátság, de mivel barátnőmnek akartam segíteni, megpróbáltam nem feladni és küzdeni az érzés ellen. Amikor aznap este azt mondta, hogy bejövök neki, végem volt. Nem tudtam tovább küzdeni, a szívem győzőtt a józanész felett. Belezúgtam. Barátnőm totál érthető módon berágott rám, de végül sikerült elintéznünk. Igaz a belém vetett bizalma kicsit megsérült, de remélem egyszer majd visszaszerzem.
Majd egy nap feltűnt a múlt. Kaptam egy sms-t ki mástól mint a megkínzómtól, hogy fen van msn-en dumáljunk, meg hogy hiányzom neki. Én barom dumáltam vele. Felszakadtak a régi sebek, de gondoltam túlélem. Egyik pénteken megbeszéltük, hogy talizunk a szerelmemmel(vele útközben összejöttünk). Nem volt nálam aznap telefon(én barom) és hiába írta, hogy késik én ezt nem tudtam. Vártam rá negyedórát, majd miután azelött három hónapig, ugyanígy vágtak át, azzal, hogy azt mondta jön, de nem jött el, ezért kicsit kiakadtam. Átmentem barátnőmhőz és nála töltöttem pár órát. Jó volt. Majd elindultam haza és eszembe jutott, hogy nem jött el. Mire hazaértem totál ki voltam bukva, és összetörve. Hiába láttam az sms-t, hogy szólt, hogy késik, addigra már késő volt. Hisz ő is mindig kitalált valami kifogást. Én hülye írtam neki sms-t és hát nem valami szép szövegekkel. Pedig tudnom kéne, hogy ilyen állapotban tilos írni, mert csak megbántok valakit. Hát sikerült is megbántanom. Végül azt mondta megbocsájt, én meg tökre örültem, hogy mégse basztam el. Tévedtem. Együtt voltunk Valentin nap. Életem legszebb napja volt. Majd tök boldogan repkedtem még másnap is. Majd eljött a tegnap este. Összevesztünk, tök hülyeségeken és azt mondta, hogy jobb nekünk külön. Na akkor éreztem, hogy kitépte a szívem a lelkem és mindenem. Próbáltam menteni a dolgot, nem sikerült. Annyi év hiába való szenvedés után sikerült elveszítenem azt aki életemben előszőr tényleg viszont szeretet. Egész este bőgtem, hiába tudtam, hogy semmi értelme, nem tudtam mást csinálni. A mai napot is félig itt félig valahol egy gödör alján töltöttem. Elvesztettem, pedig igazán szeretem. Soha nem adtam még fel, de úgy érzem most jött el a pillanat. Ezt már nem tudom kiheverni. Soha nem szerettem még így senkit és miért pont őt bántottam? Miért nem valaki mást, aki nem számít? Valakit akinek az elvesztése nem fájna ennyire.
Egy üzenet neki: Ha elolvasod ezt, tudd, hogy szeretlek és nem vagyok olyan mint amilyennek hiszel. Egy elkeseredett szeretetre vágyó lány vagyok, aki félt, hogy átvágod. Amiket akkor mondtam nem gondoltam komolyan, hisz nem akarom, hogy mást szeress, azt szeretném ha engem szeretnél. A múlton túltettem magam. Hála ennek a bejegyzésnek és a te elveszítésednek. De rajtad nem tettem túl magam. Szeretlek, soha senkit nem szerettem még így. Bocsáss meg nekem és ha találsz valakit aki elég jó hozzád legyetek boldogok. Ezt kívánom neked.
Itt zártam le a múltat. Éljen a jelen, a jövő.
Egyet mondok mindenkinek, ha szeretsz valakit, ne engedd el. Szorítsd erősen, küzdj érte! Ne tedd amit én és ne add fel ahogy én fogom.

A romantikus filmek..

Mind nézünk néha filmeket. Mindenki másmilyeneket szeret, horror, akció, vígjáték, romantikus.
Most csak az egyiket említeném, mégpedig a romantikus filmeket.
Ezek a filmek másra nem jók mint önkínzásra. Vagy úgy ülsz le, hogy nézed és tudod, hogy az életed soha nem lesz ilyen, vagy úgy, hogy reméled, hogy egyszer eljön a Happy End.
Sokáig azt hittem, hogy egyszer majd jön a nagy Ő, boldogok leszünk, minden tökéletes. Aztán az élet megtanított arra, hogy még ha pár napig, hónapig, évig jó is, egyszer úgyis jön valami és véget ér. Ha másnem akkor a halál.
A romantikus filmekben miért nem mutatják azokat akiknek nincs otthonuk, éheznek, darabokra törik a szívűket és rajtuk taposnak és sorolhatnám. Az élet nem olyan, hogy sétálok az utcán szembe jön az igaz szerelem, én máris tudom, hogy az, első látásra szerelem azt boldogan éltek amíg meg nem haltak. Vannnak akik hisznek abban, hogy tudják, hogy ki lesz életük szerelme. Én viszont nem.
Hallottam történetet olyanról, hogy valaki azért kezdett randizni egy pasival mert épp nem volt barátja, majd azóta már majdnem húsz éve házasok, gyerekeik vannak és boldogok. A szerelem bármikor rád találhat. Ez tapasztalat.
Lehet nézni romantikus filmet, mert néha jó kiszakadni a saját életünkből és valaki más megrendezett, boldog életébe csöppenni, csak ne higyjük azt, hogy ilyen az élet, mert azt ki kell, hogy ábrándítsam. Az élet nehéz, az életben nincs boldog vég. SOHA!
Az életben küzdeni kell, születésedtől a halálodig.

Valentin nap

Hát tudom sokan imádják, de én nem. Nálunk mondjuk ez családi szokás, h utáljuk. Szerintem annyi az értelme, h a cégek, plázák sok pénzt kereshessenek.
Minek a szerelmeseknek egy különnap? Ha szeretsz valakit nem mindegy, hogy milyen nap van? Ne azért mond neki, hogy szereted, ne azért foglalkozz vele, vegyél neki ajándékokat stb. mert kötelező, mert Valnetin nap van, hanem azért mert szereted.
Ezzel a nappal csak emlékeztetik azokat, akik egyedül vannak, hogy magányosak. Arra nem gondolnak, hogy hányan lesznek depressziósak emiatt a nap miatt? Az nem számít, ha pénzt lehet keresni mi?
Hát grat.

Beforratlan sebek

Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
/Children of Distance-Beforratlan sebek/
Mondhatnánk, így érzem magam. Visszatért egy alak a múltból, igaz én voltam a hülye, mert engedtem neki, hogy visszajöjjön. De már nem tehetek semmit. Feltépte a régi sebeket, újra vérzek. Nem tudtam kezelni a fájdalmat, és megbántottam valakit aki nagyon fontos nekem. Nem tudja miért tettem, csak azt hogy bántottam. Tudom, hogy fáj neki, de nekem jobban. Ha kapnék még egy esélyt, talán megmutathatnám, hogy tényleg szeretem, de félek ennyi volt. Nincs tovább.

Úgy minden

Az életem mondhatjuk jó, sokan erre vágynának. Vannak egy kicsit őrült és idegesítő családom, de azért szeretem őket, van egy nagyon jó barátnőm és még pár akikkel jókat lehet hülyülni. És van pasim, hogy a drágát ki ne hagyjuk. Nem járunk régóta és még az a köcsög csók se volt meg, de nagyon szeretem és azt hiszem ez a lényeg. Na de nehogy minden tökéletes legyen, a másik legjobb barátnőm totálisan megsértődőtt, és mindenki azt tervezi, hogy hogy lehetne megszivatni, de nekem hiányzik. Még ha nem is mutatom, fáj, hogy így eldobott magától. Ennyit jelentette neki a barátságunk? Ennyit jelentettem neki?
Ma érdekes felfedezést tettem. Vasárnap, amikor majdnem megtörtént egy bizonyos dolog, nagyon megijedtem és elhúztam a fejem. Aztán ma, amikor elbúcsúztunk, már meg se próbálta, pont amikor úgy éreztem nagyon szeretném. Ettől picit csalódottan mentem edzésre, de mint mindig totál őrült társaságba keveredtem és végig szakadtuk az edzéstxD. Február. 28. versenyxD Szép lesz, gyakorolnom kéne a felálást. Majd megkérek vkit, h segítsenxD.
Nah ennyi. Pusz puszxD

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

Csütörtökön versmondó verseny, a suliban. Ezzel a verssel indulok:

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiálltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háboruba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom, -
s szivemben nappal ujra megtalálom, -
hát hallgatok, mig zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor látlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetit az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, -remélem ujra
s az éber lét utjára visszahulva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szermed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát, -

s országok utjait; bíbor parázson,
ha kell zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell szivós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2x2 józansága hull rám.

Ezt a verset Radnóti nem sokkal halála elött írta, 1944-ben. Zsidó származása miatt, munkatáborba vitték, messze szerelmétől, feleségétől, Gyarmati Fannitól. A költőt csak a szeretet tartotta életben, a szerelem amit érzett, és a remény, hogy szerelme is így érez.
Sokáig nem tudtam azonosulni, ezzel a verssel, de már megy. Tudom mi az, hogy igazán szeretni és milyen az amikor reméled, hogy a másik is ugyanúgy szeret. Egyik nap szóba került, hogy vajon milyen ember lehetett, és erre én azt mondtam, hogy aki ilyen verseket tudd írni és így tudd szeretni, az rossz ember nem lehet.
Sokszor voltam szerelmes hiába, sokszor szenvedtem, de még mindig tudok szeretni, igazán teljes szívből. Ha kell küzdök azért akit szeretek, és soha nem adom oda harc nélkül senkinek. Ebben hasonlítunk egymásra, tudunk szeretni.
Ha szeretsz, rossz ember nem lehetsz.

A legjobb hétvége:$

Ezen a hétvégén nagyszüleimmel voltunk, mert szüleim elmentek megünnepelni a házassági évfordulójukat. Már pénteken elmentek. Péntek délután farsang volt a suliban. Én és Niki voltunk a divattervezőkxD Gucci utódai^^. Nagyon jó volt, szuper volt a hangulat. Aztán elindultunk a Symába. Szerencsésen odataláltunk és átjutottunk a biztonsági őrön. Bent megvártuk amíg egy bizonyos embernek vége lett az edzésének. Aztán elindultunk, már hármasban. Kicsit le volt fagyva tőlünk szegényke, de azért jól elvoltunk. Hazakísértek, majd családi életet éltem.^^
Szombaton már korán felkeltem, és hirtelen kaptam 1 sms-t. Niki volt az, hogy ő átjön. Írtam neki, hogy rendben, majd szóltam nagyszüleimnek, hogy jön. Fél kettőkor be is állított. Nagyon jól eldumáltunk meg kiette a fél szekrényt. Nem baj NikiixD neked szabadxD. Majd este megdumáltuk Nikivel, meg az ő "öcsikéjével", h elmegyünk moziba.
Végül négyen mentünk. 2 fiú, 2 lány. Jót rohantam, hála a BKV-nak, de nem baj. Sok hülyülés közepette, átmentünk az Arénába. Megvettük a jegyeket, és bementünk. A film jó volt és még párnám is volt.xD Majd kimentünk, a tetőteraszra, ahol Niki cigizett én meg végett vetettem szingli életemnek.xD Majd elindultunk a Keleti felé.
Ott elbúcsúztam tőlük, bár volt egy érdekes dolog. Majdnem megvolt a csókom, csakhát megijedtem és elhúztam a fejem. Béna ribanc vagyok.:S De mentségemre legyen, gecyre szeretem és hát nem akarom elbaszni=/.
Aztán hazajöttem, és egész úton rágtam magam ezen. Hogy mit gondol ezek után rólam? Hazaérkezésem után, megkerestem az én jóbarátomat, a csokis likőrt és pár kortyot legurítottam. De még mindig ideges vagyok. Jönne már fel, akkor legalább megtudnám, hogy ha mindent elbasztam. Majdnem megint annyit ittam, mint akkor régen. Végül egy érzés megállított. Nem tudom mi, de két korty után leálltam.
Azóta ülök és próbálok, nem megőrülni a tudtlanságban, hogy már az elején elszúrtam-e.=/
Szurkolok, hogy nem.
De attól még jó hétvége volt^^:$