Tegnap azaz szerdán, egy év után bementem a régi sulimba. Evivel mentem és futottunk, hogy még becsöngő elött beérjünk. Első utunk Ági nénihez vezetett, aki pár perc után felismert. Beszélgettem vele kicsit, majd elmentünk az aulába, ahol a fiúk pin-pongoztak. Volt aki felismert volt aki nem annyira és volt pár kedves beszólás, mint pl a ki vagy te. Felmentünk és benéztünk Zsuzsihoz és köszöntem Anikó néninek, aki nem ismert fel, de hugom elmondta, hogy ki vagyok, amin meglepődött. Találkoztam Ildikó nénivel és köszöntem és miután elmondtam, hogy ki vagyok, majdnem a szívroham vitte el. Megváltoztam azalatt a négy év alatt amióta nem látott^^. Majd derült égből törpe Imola a nyakamba ugrott, ő elsőre felismert. Felmentünk a terembe ahol volt aki köszönt kaptam egy ne márt, meg egy ki az az Eszter-t, de nem baj elnézem nektekxD.
Meghívtak színházba.
Este odamentem, igaz majdnem eltévedtem, de sebaj.
Borisz megszólalt:
-Ez meg, hogy került ide?
Elmeséltem neki, hogy gyalog meg trollival.xD
Majd bementünk és leültünk a helyünkre. Imola kezdés elött befutott és megkérdezte, hogy hányadik felvonásnál járunk. Mondtam neki, hogy ez lesz az első és semmiről nem maradt le. Amikor elsötétült minden, a drága beordított, hogy azott Ábel?xD Elvoltunk, kínoztuk az elöttünk lévők idegeit, megették a perecemet, hülyültünk. szép este volt. Hiányoztatok.
Na és jöjjön a mai nap.
Miután megálmodtam nagymamám halálát, összevesztem anyummal, sírtam a villamos megállóban, a suliban egy ember halálát tárgyaltuk, összevesztem Evivel, ezekután elmentem sétálni. Kimentem a Városligetbe, leültem a Hősök terén és elmondhatom, hogy csodás volt. Igaz egyedül voltam, igaz csak a telóm meg a zene volt velem, de sütött a nap, minden ragyogott és meg mint aki szárnyal. Igazából leírhatatlan érzés volt.
Puxx mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése