Mind nézünk néha filmeket. Mindenki másmilyeneket szeret, horror, akció, vígjáték, romantikus.
Most csak az egyiket említeném, mégpedig a romantikus filmeket.
Ezek a filmek másra nem jók mint önkínzásra. Vagy úgy ülsz le, hogy nézed és tudod, hogy az életed soha nem lesz ilyen, vagy úgy, hogy reméled, hogy egyszer eljön a Happy End.
Sokáig azt hittem, hogy egyszer majd jön a nagy Ő, boldogok leszünk, minden tökéletes. Aztán az élet megtanított arra, hogy még ha pár napig, hónapig, évig jó is, egyszer úgyis jön valami és véget ér. Ha másnem akkor a halál.
A romantikus filmekben miért nem mutatják azokat akiknek nincs otthonuk, éheznek, darabokra törik a szívűket és rajtuk taposnak és sorolhatnám. Az élet nem olyan, hogy sétálok az utcán szembe jön az igaz szerelem, én máris tudom, hogy az, első látásra szerelem azt boldogan éltek amíg meg nem haltak. Vannnak akik hisznek abban, hogy tudják, hogy ki lesz életük szerelme. Én viszont nem.
Hallottam történetet olyanról, hogy valaki azért kezdett randizni egy pasival mert épp nem volt barátja, majd azóta már majdnem húsz éve házasok, gyerekeik vannak és boldogok. A szerelem bármikor rád találhat. Ez tapasztalat.
Lehet nézni romantikus filmet, mert néha jó kiszakadni a saját életünkből és valaki más megrendezett, boldog életébe csöppenni, csak ne higyjük azt, hogy ilyen az élet, mert azt ki kell, hogy ábrándítsam. Az élet nehéz, az életben nincs boldog vég. SOHA!
Az életben küzdeni kell, születésedtől a halálodig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése