Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
/Children of Distance-Beforratlan sebek/
Mondhatnánk, így érzem magam. Visszatért egy alak a múltból, igaz én voltam a hülye, mert engedtem neki, hogy visszajöjjön. De már nem tehetek semmit. Feltépte a régi sebeket, újra vérzek. Nem tudtam kezelni a fájdalmat, és megbántottam valakit aki nagyon fontos nekem. Nem tudja miért tettem, csak azt hogy bántottam. Tudom, hogy fáj neki, de nekem jobban. Ha kapnék még egy esélyt, talán megmutathatnám, hogy tényleg szeretem, de félek ennyi volt. Nincs tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése